Századok – 1993

Történeti irodalom - Ádám Somorjai; Árpád: Geburtenbeschränkung in Bauernfamilien Ungarns (ca. 1750–1945). (Ism.: Szabó A. Ferenc) III–IV/518

518 TÖRTÉNETI IRODALOM 518 mindennapi életéből vagy művészek tevékenységéről. Közli, hogy 1192. február 2-án Dénes mester nyitotta fel a szentté avatandó László király sírját. Közöl a váradi székeskáptalan 1208 és 1235 között vezetett jegyzőkönyvéből, a Váradi Regestrumb6\ személyneveket, csúfneveket és állatneveket. Közöl rövid részletet flogeniittól Várad 1241-i tatár ostromáról. Tájékoztat arról, hogy 1263 körül Náta őrkanonok értékes malmot építtetett, és arról, hogy a váradhegyfoki premontrei konvent 1302. február 19-i oklevelében fordult elő először Horatius idézet Magyarországon. Kiderül az adatokból, hogy Báthori András 1292-ben volt bolognai egyetemi tanulmányai után a 14. századtól kezdve folyamatosan mentek külföldi egyetemekre váradiak, és hamarosan egyetemi tanárok is kerültek ki közülük. Ilyen és hasonló tényekből építi fel a kronológia a város történetét egészen addig, míg a hódító török 1660 szeptemberében le nem írhatta büszke tudósítását Várad elfoglalásáról. A könyvből egyetlen elem hiányzik feltűnően. Nem tudósít létrejöttének körülményeiről. Magántermészetű értesüléseim vannak csak arról, hogy Bálint István János, aki mint szerkesztő jegyzi a kötetet, a legszemélyesebb utánajárással, mondhatni, küzdelemmel szedte össze az előállítás költségeit. Legjobb tudomásom szerint maga az ötlet is tőle származik. Bálint akart Várad évfordulójára az ünnepségekhez méltó, magyar nyelvű kötetet készíteni. Nyilvánvalóan nem tudományos célt követett. Ehelyett az lehetett a törekvése, hogy laikusok érdeklődését keltse fel vagy elégítse ki. A Héttorony Könyvkiadó vállalta a nagy technikai szakértelmet igénylő kiadást. A kiadói költség igen eltérő jellegű forrásokból jött össze. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium, az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt., a Szeged-Csanádi Püspökség, a Győri Püspökség, az Egri Érsekség, a Lakitelek Alapítvány, a Haza és Haladús Alapítvány, a Budapest VIII. kerületi Önkormányzat és Csóka Ferenc történész támogatta anyagilag a Boldog Várad megjelenését. Nagyon jó helyre adakoztak, mert a kötet mindenben megfelel a céljának. A kiadó meg azt a nálunk eléggé ritka bravúrt is végrehajtotta, hogy a könyv az évfordulóra pontosan megjelent. Az ünnepségek helyszínén — érthető módon — általános tetszés fogadta. És valószínűnek tartom, hogy a remélhetőleg nagy számú példány azóta el is fogyott. A Boldog Várad olvasói fogadtatásáról viszont nem sokat tudunk. Csak az bizonyos, hogy nem bontakozott ki vita a könyv körül, bár tartalmát vagy műfaját tekintve tulajdonképpen nyaktörő vállalkozás. A szerkesztő határtalan kritikának teszi ki magát, mert a szöveg- és képválogatás határait rendkívül nehéz megvonni. Itt a válogatás szempontja az lehetett, hogy a szöveg, illetve a kép kifejezetten Váradról vagy váradi eseményről, személyről szóljon. Ezt a kötet alkalmi jellege indokolja. Nincs rajta mit vitatkozni, annak ellenére, hogy alighanem emiatt kapott Várad román lakossága a szövegekben valódi arányánál szűkebb helyet. Az első szerkezeti egység vagy az irodalmi rész alig tudósít róluk, holott Várad változatos múltjához nemcsak a középkor óta beszivárgó egyszerű román emberek tartoztak hozzá, de az itteni, többnyire magas színvonalú román iskolák vagy a románok egyik itt székelő kulturális központja, a görög katolikus püspökség is. Nagyjából a 18. század vége óta kiváló és kevésbé kiváló román értelmiségiek éltek Váradon, akik szövegeket is hagytak maguk után. Azokkal együtt bizonyos szempontból teljesebb képet lehetett volna a város múltjáról összerakni. Bálint István János viszont talán azért nem válogatott a román értelmiségiektől többet, mert az ő társadalmi egységük viszonylag későn alakult ki. Mivel Havasalföldön és Moldván kívül a románok nagyon sokáig úgy éltek, hogy a társadalmi vagy kulturális értelemben felemelkedők elhagyták anyanyelvi közösségeiket, a 19. századtól szaporodó román feljegyzések tulajdonképpen torzították volna a történetet. Nem tudom, hogyan lehetett volna az arányokat szerencsésebben kialakítani, de úgy tűnik, nem a szerkesztő szemléletében volt hiba. A Várad fizikai és szellemi bemutatását szolgáló szerkezeti egység ugyanis tárgyalja mind a görögkeleti, mint a görög katolikus egyházi intézményeket. Péter Katalin ÁRPÁD ÁDÁM SOMORJÁI GEBURTENBESCHRÄNKUNG IN BAUERNFAMILIEN UNGARNS (сса. 1750-1945). Katholische Akademie Hamburg, 1990. 200 p. SZÜLETÉSKORLÁTOZÁS MAGYARORSZÁGI PARASZTCSALÁDOKBAN A nagy időintervallumot átfogó könyv tartalmát pontosabban ismerhetjük meg, ha alcímét is felidézzük, miszerint: „Morálteológiai adalék egy iparosodás előtti társadalom fogamzásgátlásának törté-