Századok – 1993

Közlemények - Gángó Gábor: Kiadatlan Eötvös-kéziratok 1848-50-ből III–IV/486

508 GÁNGÓ GÁBOR ben[.] — Nemzetiségek nem anyira positiv tulajdonok, mint azon negatio által állnak fel mellybe más nemzetiségek irányában lépnek. Nem anyira a vonzó, mint az ellökő erö az mi öszvetartásokat feltételezi. Nem [210 r] mert központja, hanem mert határai vannak ez akadályoztatja feloszlását. Hol külömbözö nemzetiségek között e természetes ellentét nem fejlődött ki mint magyar és Horváthország között, ott a létező egyetértésnek mindég feltalálhatjuk okait[.] Mihent ezek megszűnnek az ellentét újra feltűnik, s ez az miben én az ujabb időben támadt nemzetiségi surlodások ha nem is egyetlen legalább föindokát találom. Voltak kik a Magyarok s Horváthok között mindég keserüebbre változó ellenségeskedést, a magyar nemzet zsarnokságának tulajdonították, s mindenben mi Horváthországban történt csak reactiot láttak. — Senki a Magyar tulbuzgoság káros hatását nem tagadhatja; de ki a Horvátok részéről mutatkozó gyülöletességet ennek tulajdonítja; nem jár el józanabban mint az ki a magyarok szenvedelmességének okát egyes Horvát költök vigyázatlan dalaiban keresi[.] — Mind kettő inkább eredmény mint ok, egy már létező lelkületnek manifestatioja de nem annak kútfeje. Hasonló az mi a panslavisticus propaganda működéséről mondatik. Hogy a panslavismus eszméje létezik, ezt miután rolla anyi Íratott nem fogja senki tagadni; hogy mint minden nagyobb eszmének, ugy ennek terjesztése bizonyos emberek által célba vétetett s igy ha nem is öszveesküvés, de propaganda létezett, hiszem, sőt meg vagyok győződve arról is hogy ezen eszme terjesztése Horvátországban is megkísértetett, már csak azért is; mert a dolgok természetével nem tartom megegyezhetönek; hogy miután a pan- [210 v] slavisticus eszmék tagadhatatlanul léteztek, azoknak terjesztése Horvátországban nem kísértetett volna meg. Ezen eszmének a Horvát mozgalom előidézésére olly nagy befolyást mint mások nem tulajdonitok. Anyira távol fekvő célok mint a panslavismus egyeseket igen, de a nép tömegét nagy törekvésekre soha nem lelkesíthetnek. Azonban ha a nemzetiségi surlodásokrol szolunk, azt hogy ezen eszmének azoknak előidézésére szinte béfolyása volt nem tagadhatjuk. Ez nézetem a vallásos izgatásról is. Tagadhatatlan, miként Horváthországnak kiváltsága, melly szerént nem catholicusok a birhatási jogbol kizárattak, részszerént az elkülönözési törekvések támogatásának indokául szolgált, részszerént a nemzetek közötti idegenség ürügyéül használtatott. Végre mind ezen okoknál hatalmasabban hatott, a kornak szelleme melly ujabb időben mindenütt az egyes nemzetiségek kifejlesztésében nyilatkozott, s valamint a belgák s flamandiak között surlodásokat idézett elé, s Csehországban egy uj irodalmat teremtett, ugy a Horvátok között nem maradhatott el; még akkor sem ha a Magyarok zsarnoksága ellen senki panaszt nem emelhetne, és panslavisticus eszmék nem léteznének, s a protestánsoknak Horvátországbani felvétele soha indítványba nem hozatik. — Vannak dolgok mellyeknek oka olly távol fekszik hogy helyette csak ürügyök említetnek, s a nemzetiségi surlodások ezek közé tartoznak. [211 r] Nincs talán kérdés, melly ujabb időben anyiszor tárgyaltatott, mint a nemzetiségek kérdése. Egy rész a történteknek egész felelet terhét a Magyarokra, haritá, mások minden hibát s vétket kizárólag a Horvátoknál keresték. — Nem szándékom újra mégkezdeni e meddő vitatkozásokat. Egy bizonyos, mit sem a Magyarok sem Horváthország legbuzgobb pártoloi tagadni nem fognak, s ez az: hogy — bár