Századok – 1993

Közlemények - Gángó Gábor: Kiadatlan Eötvös-kéziratok 1848-50-ből III–IV/486

KIADATLAN EÖTVÖS-KÉZIRATOK 1848-49-BÓL 503 S ez azon helyzet mellyben a birodalmat utolsó időben látjuk. Két egymással ellentétben álló párt, mellyeknek egyike minden bár mi korszerűnek látszó javítást ellenez; másika a birodalom desorganisatioján dolgozik. Amaz mert a birodalomnak egységét, emez mert a szabadságot csak ezen uton reményű elérhetni. A pártok ezen állásának következése: egyrészről hogy a fenálló állapot a nép követeléseivel mindég kiáltóbb ellentétbe jön, mig éppen e miatt más felöl a tartományi és nemzetiségi individualismus még hatalmasabbá válik, s mert a birodalom egységet napról napra inkább veszélyezteti, a kormányt ismét stagnatioi politicajában még inkább megerösiti[.] És innen a mindég általjánosabbá vált meggyőződés hogy a jelen állapotnak változni kell, annélkül hogy valaki azon eszközöket jelelhetné ki, mellyek által a szükségesnek tartott változás a rend tökéletes felbontása nélkül kivihető volnaf.] A jelennel általjános elégedetlenség, a jövőre nézve egynél remény, másnál félelem, de elhatározott szándék senkinél. [195 v] VI. A Márciusi forradalom Minden állapotok között mellyekbe állomány juthat, a legveszélyesebb kétségen kivül az, ha a polgároknak többsége között azon meggyőződés terjed el hogy a dolgok többé jelen helyzetekben nem maradhatnak. Ez vala az Austriai birodalom helyzete, s miután minden kormánynak első kötelességei közé tartozik, hogy ott hol a közélet formáinak változtatása szükségesé vált a kezdeményezés szerepét magától el ne ragadtassa, nem bámulhatjuk a keserű vádakat mellyek, azon férfiú ellen emelkedtek, ki az Austriai birodalom sorsát évekig kezében tartá s még is annak alkotmányos utoni átalakítását nem is kisértette meg.— Az austriai nép rég megért az alkotmányos életre. — így szolnak: ha a birodalom maga idejében alkotmányos formák szerént átalakítatik, a jelen forradalom, s a vele öszvekötött szenvedések elkerültettek volna. — Az alkotmányos Austria túlnyomó béfolyást vihatott volna ki Német országban; — söt az éjszaki koloszus irányában is biztosabban állott, s a sláv népek mozgalmaiban csak jövö nagyságának eszközeit láthatta volna. [196 r] Mind ezt nem tagadom: a kérdés csak az valyon: feltartva a történeti jog alapját, melly az austriai birodalomban, két külön s csak a fejdelem egysége által öszvetartott állománynak létezését igényié; lehetett e a birodalmat alkotmányos formákban átalakítani, annélkül hogy ez által a birodalomnak egysége, s vele fen állhatása veszélyeztessék[.] S ha ez a történeti jog alapján lehetséges nem vala Alit e egyes status férfiú hatalmában eltérni a történeti jog alapjáról, mellyhez Austria népeinek egy része olly erössen ragaszkodtak? Ki meggondolja hogy a történeti jog feltartása mellett, a birodalomnak egysége csak annak absolut kormányzása által feltételeztetett; és hogy József császárnak késérletei ámbár általok a történeti jog csak a ncpek szembetűnő érdekében sértetett