Századok – 1993
Közlemények - Gángó Gábor: Kiadatlan Eötvös-kéziratok 1848-50-ből III–IV/486
494 GÁNGÓ GÁBOR állása. Olasz kérdés. Két párt a ministeriumban. Kossuth túlnyomó béfolyásának okai" (6. recto)? Minek köszönhető a Müncheni vázlat meglepően, majdnem egyedülállóan rendezett külalakja? Ha a kétségek a Müncheni vázlat rendeltetésére vonatkozóan megmaradnak is, összességében az 1848-49 közötti kéziratoknak az Uralkodó eszmék keletkezésével összefüggő szerepét jól látni lehet. Ezeknek a — részben újonnan feltárt — Eötvöskéziratoknak az ismeretében evidenssé válik az a Sőtér István által megfogalmazott tétel, amely szerint „az Uralkodó eszmék az 1848-as eseményekhez kapcsolódnak"2 4 . Sőtérnek ezt művében még bizonyítania kellett; itt előttünk áll az a nyomvonal, amelyet leírva Eötvös eljut az emlékirat elemzésétől a politikai-filozófiai szintézis alapgondolatául szolgáló eszmei triász formulázásáig (- jóllehet a következő évtized politikai írásait meghatározó gondolat megszületésének ideje még nem ismeretes). A 'Rechtsfrage' történeti távlataiban vizsgálja az osztrák-magyar együttélést; Az 1848iki forradalom története kritikáját adja az 1848-at megelőző reformmozgalomnak és a Batthyány-kormány nemzetiségi politikájának. Eötvösnek e teljesítménye még összevethető a kortársakéval: részletes elemzést kívánna Az 1848iki forradalom története és a Forradalom után számtalan párhuzama: Kemény is nagy teret szentel a pártküzdelmcknck, akárcsak Eötvös; a március utáni események kényszerpályájának hatóerőit is hasonló okokban látja: Magyarország elszigeteltségében, a nemesség látványos áldozatvállalásában, a felelős kormány túlságos parlamenti többségében és a konzervatívok visszavonulásában. Kemény mindazonáltal mélyebb önvizsgálatra kényszeríti magát: például a centralisták '48 előtti tevékenységét ületően. Ezzel szemben Eötvösnél e politikai csoport — saját köre — teljesen eltűnik a színről: a reformellenzék működését egyértelműen Kossuth törekvéseivel azonosítja. A nemzetiségi ellentétek történeti gyökereinek felkutatását, a kormány nemzetiségekkel szembeni magatartásának vizsgálatát 1848 után Eötvösön kívül Szemere Bertalan is elvégzi: 1853-as, életében kéziratban maradt röpirata2 5 adatgazdagságában túlszárnyalják ugyan Eötvös munkáját, azonban Szemere az objektivitásról gyakran lemond az argumentáció érdekében. Európa újjáalkotását célzó javaslata, mely az államok határait az egyes folyamok vízgyűjtő területei alapján jelölné ki, nélkülöz minden valóságérzéket2 6 . Eötvös összehasolíthatatlanul járhatóbb utat választ, amikor a '48 utáni rendezés alapelveit a létező európai határok tiszteletben tartása mellett kíséreli meg lefektetni. Az Uralkodó eszmék „ősváltozata" mutatja, hogy e rendezésre vonatkozó elképzeléseit elsősorban az osztrák birodalomra vonatkoztatja, és hogy ennek előmunkálataként az 1848-as forradalom (forradalmak) oknyomozó történetét akarta megírni. Mindez természetesen csak az 1849 nyári kéziratban megnyilvánuló szándék: Az 1848iki forradalom történetének kéziratán a ceruzás javítások, valamint a félbehagyott német fordítás arra utalnak, hogy Eötvös nem a szintézis tervével kezdett bele az 1848-as forradalom történetének megírásába. Az 1848-49 közötti kéziratok ismétlődő helyei, az ismeretanyag újra és újra elkezdett majd félbehagyott művekbe rendezése mutatják azt a küzdelmes folyamatot, amelynek végét az Uralkodó eszmék első kötete jelzi. E kéziratoknak köszönhetően az utókor előtt is megvilágosodik, miként váltották egymást a tervek, miként változott — az éppen írott munka sajátosságainak megfelelően — az a történetírói
