Századok – 1993
Tanulmányok - ifj. Barta János – Barta Gábor: III. Béla király jövedelmei (Megjegyzések a középkori uralkodóink bevételeiről) III–IV/413
III. BÉLA KIRÁLY JÖVEDELMEI 429 tartalmával, különben évente váltakozva lesz az egyik nagyobb a másiknál, ami vagy végleg szétveri a belső piacot, vagy kiegyenlítődik — nekünk pedig e normális viszonyokkal kell számolnunk. Ilyen alapon számolva, ha a kényszerbeváltás egy esztendei nemesfém-termelés felét érinti, az 25-25%-os arányban van „kint" és „bent", amiből következik, hogy — a leggyakoribb 50%-os beváltási haszonnal számolva — a „kamara haszna" 25/3-rész, azaz egy évi nemesfémtermelés kb. 8,33%-a lesz. Következésképpen egy teljes évi ezüstmennyiség beváltása esetén a haszon az egy évi termés 16,66%-a; két évi mennyiség esetén pedig 33,32%-a. Talán nem kell külön bizonyítani, hogy e rendszer milyen kényes, hogy bármiféle eltolódás milyen következményekkel jár: az új bányatermékek gyarapodása a bevételt növeli, méghozzá fölfelé erősödő spirálban, (mert a forgalomban lévő nemesfém-mennyiség állandóan gyarapodni fog), a deficit növekedése viszont néhány év alatt szinte kiszívhatja a pénzt a piacról, s így a beváltás haszna minimálisra csökken.48 Ha a listán szereplő mennyiséget vesszük alapul, all 201 kg-nyi tiszta ezüstöt, akkor a legmagasabb haszon-százalék esetén is, amit föl mertünk tételezni — a két évi ezüst forgalmából adódó 33,32%-nál — az évi nemesfém-termelést ennek háromszorosára, azaz több mint 35 000 kilogramm ezüst-súlyra kellene becsülnünk, ez pedig, mint rövidesen látni fogjuk, abszurdum. Ha a kulcsot tovább növeljük, bár kisebb évi termelést, de elképesztő tömegű pénz forgalmazását kellene föltételeznünk: 50% esetén a mi esetünkben kétszer 11 201 kg-nyi termést (22 400 kg) és úgy 36 000 kg belső forgalomban lévő ezüstpénzt. (Ha pedig ennél alacsonyabb kulcsot veszünk, még ennél is nagyobb számot kapunk: a 8,33% esetében a termelésnek a megadott érték 12-szeresét kell vennünk, ez pedig a mi esetünkben pl. több mint 130 000 kg-ot tenne ki. Azt tehát egyértelműen ki kell jelentenünk, a szóban forgó összeg vagy abszolút értelmetlen számokat közöl, vagy nem (nemcsak) a kötelező pénzbeváltás adatait tartalmazza. Másik megoldási lehetőségként elképzelhető, hogy — mivel a bányászat, a pénzverés és kényszerváltás haszna mind a nemesfémforgalom tartozéka — III. Béla tisztviselői mindhárom jövedelemképző elemet аг egyetlen rubrikában tüntették föl. Most már csak az a kérdés, erről az oldalról értékelhető-e vitatott adatunk? Bár a később híressé vált bányák többségét csak a 13-14. században kezdték művelni, Magyarországnak a 12. században is volt két nevezetes ezüstbánya-vidéke: a selmecit all. század óta, az erdélyi Radna vidékit éppen a 12. században kezdték művelni.49 Megbízható forrásaink csak aranymosásról szólnak a 12. század végéig, a magyar arany kivételezett szerepe, amit Európában már ekkor is játszott, mégis valószínűvé teszi, hogy a leggazdagabb lelőhelyeken (talán éppen Körmöc környékén?) már bányák is működtek.5 0 Mind az arany-, mind az ezüst-termelés hozama persze ismeretlen, s még az is nehezíti a dolgunkat, hogy pl. a radnai ezüstbányákat a tatárok oly mértékben feldúlták, hogy többé nem is játszanak szerepet a magyar nemesfémek történetében.51 Mégis, bizonyos kiindulópontjaink azért lehetnek. Hóman Bálint megkockáztatott egy talán nem egészen alaptalan becslést, mely szerint Magyarország arany ter-
