Századok – 1993

Tanulmányok - ifj. Barta János – Barta Gábor: III. Béla király jövedelmei (Megjegyzések a középkori uralkodóink bevételeiről) III–IV/413

III. BÉLA KIRÁLY JÖVEDELMEI 425 Bevételek Fügedi E. szerint Kubinyi A. szerint Helyesbített sómonopóliumok 8« дао 80 000 80 000 rézbányák 26 000 -koronabirtokok 50 000 -50 000 ötvened _ 2 000 2 000 különleges bev. 100 000 -25 000 Összesen 712 ООО 628 000 703 000 Azoknál a tételeknél, ahol mindkét becslés azonos adatokat tartalmaz, nyilván nem kell különösebb magyarázat. Az eltérő összegeknél az elfogadott változatok indokai: Az egyenes adó összegét Fügedi E. a kivetési kulcsok alapján becsli, és — mivel csak egyetlen évet (1475-öt) vesz figyelembe — egyszeri adókivetéssel számol. Kubinyi A. viszont valamennyi ismert adókivetést számba véve az adóalapul szolgáló telekszámot megszorozta az egy évre kiszámítható átlagos adómennyiséggel. Mivel mi is az átlagos jövedelemre vagyunk kíváncsiak, ez utóbbi módszert fogadtuk el. A városok és az erdélyi szászok adóit Kubinyi A. a Fügedi E. által használtnál jóval több részletadatból becsüli meg, így itt is az ő eljárását fogadtuk el. A nemesfém-monopólium (a pénzverő kamarák) hasznánál Kubinyi A. beleszámítja a 60 000 Ft évi hozamba a rézbányászat jövedelmeit is, mondván, a legalaposabb feldolgozás, Paulinyi Oszkárnak a magyar aranybányászatról írt klasszikus tanulmánya is csak 38 000 Ft jövedelmet tudott kimutatni a három legfontosabb kamaránál: Körmöcnél, Nagybányánál és Szebennél. Kubinyi azonban nem veszi észre, hogy Paulinyi megadja a budai kamara jövedelmét is, 6000 Ft-ban, s csak a rész-adatok hiánya miatt nem foglalkozik vele a továbbiakban. Ha figyelembe vesszük, hogy ezen kívül még Szomolnokon, Lippán és Zágrábban is működött kamara, s főleg, hogy a Paulinyi által közölt adatsorok a három ismert kamaránál a Mátyás-kori és a korai Jagelló-kori állapotot között kb. 20% eltérést mutatnak, éspedig ez utóbbi korszak kárára, a 60 000 Ft-ot el kell fogadnunk magának az arany-és ezüstbányászat, ill. a pénzverés jövedelmeinek.41 A rézbevételeket Fügedi E. Suriano velencei követ azon becsléséből veszi, mely szerint a zsidók adójából és a rézből együttesen 30 000 Ft jövedelme van Mátyásnak. Fügedi levonta a zsidó adók máshonnan ismert 4000 Ft-ját, s így jutott a 26 000 Ft-os végeredményhez. Kubinyi A. viszont, arra hivatkozva, hogy a besztercebányai rézlelőhelyek csak 1472-ben kerültek a király kezébe, aki nem sokkal később átengedte őket természetes fiának, Corvin János hercegnek, a besztercei rezet kihagyja a számításból, a libetbányai — igazoltan királyi tulajdonban lévő — aknák jövedelmét pedig, mint láttuk, a nemesfém bevételeknél vette figyelembe. Véleményünk szerint a királyi birtok szétosztása a király közvetlen családtagjai között nem változtat azok uralkodói haszon jellegén (apja életében a kiskorú Corvin János nyilván nem saját politikai céljaira használta birtokai és bányái bevételét). így a besztercebányai rézüzlet hasznát igenis tekintetbe kell vennünk. Ennek összegéről azonban csak igen halovány fogalmaink vannak, maga Corvin János az 1490-es évek elején mindössze 1400 Ft-ért adta bérbe őket, a következő tulajdonos, Ernuszt Zsigmond pedig rögtön utána 3000 Ft-ért.42

De a Fugger-Thurzó vállalkozás, amelyik végül 1495-től 1525-ig