Századok – 1993
Tanulmányok - ifj. Barta János – Barta Gábor: III. Béla király jövedelmei (Megjegyzések a középkori uralkodóink bevételeiről) III–IV/413
422 IFJ. BARTA JÁNOS - BARTA GÁBOR Föntebb abból indultunk ki, hogy az ország 1185 óta valószínűleg megduplázódott népességének 1525-ben legalább kétszeresre nőtt egyházi jövedelmeknek kell megfelelnie. Ennek értelmében az 5542 kg-ot el kell osztanunk kettővel = 2771 kg ezüstérték. Ennél pontosan 477 kg ezüstértékkel több az a 3248,2 kg, amit a III. Béla kori adatokból mint az egyház nem világi forrásból származó jövedelmét kikövetkeztettünk. A 477 kg plusz pedig a 2771 kg-nak majdnem pontosan 17,5%-a (akkori számítás szerint kb. 1/6-a). Természetesen számításba kell vennünk a fent már említett életszínvonal-emelkedést (technikai és társadalmi fejlődést) is, ami e százalékarány nyilvánvaló növelését követeli meg. Mivel pedig akkor még nem százalékban, hanem törtszámokban végezték a matematikai műveleteket, kiindulópontnak elfogadhatjuk, hogy az 1185/1195-ös kimutatás — részben a kor megszokott nagyvonalúságából, részben nyilván politikai célzattal — körülbelül 1/4-ed résszel, maximum 1/3-dal nagyobb összeget adott meg a magyar főpapok jövedelmeként, mint az a valóságban volt. A mi szempontunkból ez értelemszerűen azt jelenti, hogy 20-25%-kal kell csökkentenünk a főpapi jövedelmeknek a jegyzékben megadott mennyiségét: a 4331 kg ezüstérték valódi nagyságának kb. 3248-3464 kg tiszta ezüstsúly körül kellett lennie. Ez pedig nem nagyságrendi különbség. A meglehetősen egyszerű összeadási művelet eredménye csak alig emeli meg az eredeti összeget. A fenti kulccsal — egynegyedes, talán egyharmados túlszámolás — esetleg érdemes lesz a királyi jövedelmek értékelésénél is számolni. Ш. A III. Béla korabeli kimutatás második része már valóban a királyi jövedelmekről szól. Felsorolása a pénzverés-pénzváltás bevételeivel kezdődik, majd a sómonopólium hasznával, az út-, rév- és vásárvámok jövedelmével, az erdélyi idegenektől (hospesek) szedett bevétellel folytatódik. Megtudjuk, hogy a magyar király a 72 vármegye ispánjától „egyharmadrész" évi adóhoz, Szlavónia hercegétől, valamint az ispánok ajándékából újabb bevételekhez jut. A szöveg utal arra, hogy a királyné és a királyfiak jelentős „ajándékot" kapnak ezüstben, selyemszövetben és lovakban. „Mindezen felül — fejeződik be a kimutatás — a föld népe teljesen ellátja a király háztartását."36 A felsorolt bevételek összege 166 000 márka. Hóman B. úgy vélte, hogy az összesítés nem tartalmazza az utolsó mondatokban említett természetbeni juttatásokat. Itt valóban nem áll összeg. E hibát korrigálandó, Hóman a főpapok tizedjövedelmeinek kimutatását úgy értelmezte, hogy azok kizárólag a királyi jövedelmek után beszedett dézsmát tartalmazzák, s ezért a végösszeget ki kell egészíteni azzal a 75 000 márkával, amivel az említett 166 000 márkát meg kell toldani, hogy a listán feltüntetett egyházi tizedjövedelmek (24 100 márka) tízszeresét, 241 000 márkát megkapjuk.37 Az előbbiekben azonban láthattuk, hogy az egyházi jövedelmek adatát Hóman félreértette, szó sincs arról, hogy az egyház itt csak az udvartól kapott tizedekkel szerepelne. Nincs tehát szükség a 166 000 márka kiegészítésére, a kimutatás utolsó mondatai inkább csak nyomatékosítják az előző kijelentéseket. Az írás, akár
