Századok – 1993
Tanulmányok - Györffy György: Az Árpád-kori magyar krónikák III–IV/391
AZ ÁRPÁD-KORI MAGYAR KRÓNIKÁK 409 54 Árpád lekicsinylését észrevette már Horváth János i. m. 348, de Álmos fővezérsége idején Árpád tényleg vezethetett mások előtt hadat Pannoniába, a hét vezér seregeit megelőzve, vö. Györffy: Tanulmányok a magyar állam eredetéről. Bp. 1959. [röviden: Tanulmányok] 146. 55 Györffy, Honfoglaló fejedelmeink és a vezérek. Keletkutatás 1992/ősz, 56. 56 Marczali //.: Enchiridion. Bp. 1901. 165. Vö. Senga Torn, Száz. 1987. 584 kk. 57 A Margit-legenda Lászlóra vonatkozó szavaiból egy gesta-szerú forrásra következtet Gerics: Gesta 45-46. 58 Bp. I. 63, vö. Gy. IV. Margitsziget. 59 Györffy, Filológiai Közlöny 1970. 153-158. 60 Erre mutat IV. Béla 1261 évi ferences rendház alapítása Esztergom-Királyváros főtere sarkánál, melyet a maga és szerettei temetkező helyének szánt (Gy. II. 269). Vö. Szűcs Jenő: Az utolsó Árpádok. Bp. 1993. 95. 61 Ld. Köblös József: A magyar egyházi középréteg ... (1458-1526) c., sajtóra kész kandidátusi értekezését. 62 Vö. Pauler: MNTÁrp. 112. 610; Györffy, TSz. 1966. 25 kk.; uő: Anonymus. Rejtély avagy történeti forrás? Bp. 1988. 58 kk. 63 Knauz F.: Monumenta ecclesiae Strigoniensis. Strigonii, 1874- I. 82; DHA. I. 419. 64 Moravcsik: Az Árpád-kori történelem bizánci forrásai. Bp. 1984. 197. 65 Karácsonyi, Száz. 1927-28. 590; vö. Wertner: MMemz. I. 288-299; Gy. I. 581, 619. 66 Gy. II. 400. 67 MNy. 1953. 109-112. 68 Gerics, TSz. 1966. 1-24; Györffy, uo. 24-35; Gerics, ItK. 1967. 583-598. vö. még Thurócz comment. 11Л. 322-323. 69 Cs. II. 651; ma Tátom-puszta: Somogy megye földrajzi nevei. Bp. 1974. 389. 711 Kumorovitz, Tanulmányok Budapest múltjából. XVI. 56; Zichy okmt. I. 204-205. 71 Gárdonyi, Budapest okleveles emlékei. Bp. 1936. [Bp. oki.] I. 125. 72 SRH. I. 347; DIIA. 1. 152. 73 Vö. Csóka I. m. 540 kk., aki pannonhalmi kapcsolatokat sejt; Györffy Gy.: Koppány lázadása. Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv. I. Kaposvár 1970. 18-19. 74 Hon'áth J., Stílusprobl. 280. 75 Györffy Gy.: Civitas, Castrum, castellum. Acta Antiqua 1975 . 331-334; vö. LLMAH. II. 63, 66. 76 Györffy, MTA. II. Oszt. Közi. 1953. 89; vö. LLMAH. I. 325. 77 Mária és Péter megnevezésének változására ld. Györffy, Budapest története. Szerk.: Gerevich L. Bp. 1974. I. 290 [röviden: Bp. tört.]; DHA. I. 69. 78 Ld. Krónikáink 159; Györffy, Bp. tört. I. 271; A magyar krónikák adata a III. Béla-kori petícióról. Középkori kútfőink kritikus kérdései. Szerk.: Horváth J. — Székely Gy. Bp. 1974. 333-338. Ami Béla király azon intézkedését illeti, hogy „<fures et latrones persecutus est>", szintén nem III. Béla, hanem IV. Béla tetteihez írandó a gazteltek tatáijárás utáni üldözésével; ld. a rabló Berencs nb. Miklós felakasztását (1244: HOkm. VIII. 46); a garázdálkodó Fulkus füleki várúr elítélését (1246: Fejér: CD. IV/1. 401 kk.) és a Margitsziget melletti Jenőre való Bálint fia György nemes felakasztását (1253: Gárdonyi, Bp. oki. I. 49). 79 SRH. II. 203: „<Als hernachgeschryben stet in der nechsten hystorien:> Darnach starb der herzog Bela kurczlich und ligt begraben czu Gran." Hogy e rész a Konstantinápolyban időző [III.] Béla herceg történetéhez kapcsolódó téves beszúrás és nem III. István igazolhatatlan fiáról van szó, ld. fentebb, a 24. jegyzetemnél. Ha az egyik legjobb kéziratban levő zárójeles rész Mügeln megjegyzése, gondolhatunk arra, hogy amikor ő kézbe vette ezt a bővebb krónikakéziratot, utólagos beszúrást észlelt. 80 Képes Krónika. Ford.: Bellus Ibolya. Bp. 1986. 120-121. 81 A magyar őstörténetből csupán egy erkölcsi finomításra hívom fel a figyelmet. Az Álmos-monda Anonymus szövegezése szerint azt tartalmazza, hogy a turulmadár a már áldott állapotban lévő (pregans) Emesét álmában teherbe ejtette (earn gravidavit). Ezt Ákos mester úgy finomította, hogy külön kiemelte: Emese már terhes volt (dum esset gravida), amikor a dicső utódokat jövendölő álmot látta a „reá szálló" turulmadárral, és elhagyla a kifejezést, hogy a madár ejtette teherbe (ld. Krónikáink 43-44).
