Századok – 1993
Tanulmányok - Györffy György: Az Árpád-kori magyar krónikák III–IV/391
404 GYÖRFFY GYÖRGY azonosítható Guz ispánnal (comes ... Guz, unus de primatibus regis Hungarie, Gombos 86-87), aki 1096-ban Zimonynál harcolt a rabló keresztesek ellen. Az Almásinem alighanem a [Rác-] Almási családot jelentette, mely a 14. század elején öröklött jogon formált igényt Pentelemonostorára. E monostor 1263 és 1277 között az esztergomi érsek joghatósága alá került, aki a veszprémi Szent Katalin domonkos apácáknak, a margitszigeti apácák testvérmonostorának adta; régi, tatárjárás előtti kegyura az Andornok-nem volt.66 Nem tekintem lezártnak azt a kérdést, hogy mi áll a hátterében Ákos mester azon megjegyzésének, hogy Vazul herceg három fia balkézről való házasságból ered, mert anyjuk egy Tatun nembeli leány (puella de genere Tatun) volt, s e kapcsolat miatt nyertek a Tatuniak (?) nemességet (SRH. 1.178, 344). Nem tudjuk, hogy Ákos mester forrásában mi rejlett. Gondoltam arra, hogy az ősforrásban Tatun helyett • Catun állt, ami minden kagán, egyben a bolgár Keán feleségének a címe, s e feltevést a bolgár-szláv Vazul név is támogatni látszik,67 de a kérdést a cikkemet követő vita68 után sem tartom eldöntöttnek. Tény, hogy volt egy Táton-Tátom nevű falu Somogy megyében,6 9 melyet 1217-ben villa Taton néven a zselicszentjakabi monostor kapott meg, de Tatun (-Tatum) falu részei nemesi birtokban is maradtak, mert az apátságon kívül 1321-ben Bogár István volt a földesura.7 0 Szempontunkból lényegesebb, hogy a Tátomot körbefogó igali uradalmat Moys nádor 1272 előtt a margitszigeti apácákra hagyta,7 1 s mivel az apácák birtokainak ügyeiben Ákos mester járt el, s 1273-ban bekövetkezett haláláig több esetben a helyszínre is kiszállt, meg kellett forduljon Tátom körül, s hallhatott valamit a Tátomi nemesek családi hagyományairól. Az ősgesta szavainak ismerete nélkül e kérdésben csak annyit mondhatunk, hogy a de genere Tatun körüli szövegrészt Ákos mester alakította ki. A régi gesta szövegét módosítgató Ákos mester téves ötlete volt a bátor Oposnak a Vecellin nemzetséghez való kapcsolása (SRH. I. 385: Opus filius Martini de genere Vecellini, miles gloriosus). A gestában Salamon király mellett harcoló Opos apja, Márton más nemzedékbe tartozik, mint Vecellin dédunokája Márton! A Koppányi legyőző Vecellin utódainak szereplési kora, 28 éves középkori nemzedékeket számolva így alakul: Vecellin: 997 Rád: 1025 Miska: 1053 Koppány és Márton: 1081, ami elvezet Szent László idejéig. Márpedig az 1067-1075 közt szereplő Opos apja, Márton tevékenykedésének az ideje: 1040-1053, s így ő inkább azosítható az 1052-ben Pozsonynál vitézkedő és 1055-ben a tihanyi alapítólevélben szereplő Márton ispánnal.72 Aki ezt beszúrta, nemcsak a „bátor Opos" származását tévesztette el, hanem azt sem tudta, hogy Vecellin fiától, Rádtól a Rád nemzetség származott le.73 * A fentiek alapján úgy vélem, hogy a régi gestát olvasgató vagy felolvastató Ákos mester időnként rögtönzött megjegyzésekkel fűszerezte a régi szöveget, és ezek a sor közé vagy a lap szélére tett beszúrások a 12. századi bővebb szövegű gesta letisztázásával rögződtek olyan formában, ahogy azokat a Képes Krónika megőrizte. Ákos mester beszúrásai közé sorolható Álmos herceg emigrálásának kétféle megokolása közül az első változat. Ebben a száműzetést jelentő római jogi értelmezéssel (maiorfem] seu mediam capitis diminutionem passus fuerat)74 azt írja, hogy II. István száműzte a vak trónkövetelőt, majd utána az eredeti szöveget követve olyan változatot közöl, hogy a megvakított herceg félve a megöletésétől menekült Konstantinápolyba (uo. 462).
