Századok – 1993

Tanulmányok - Györffy György: Az Árpád-kori magyar krónikák III–IV/391

AZ ÁRPÁD-KORI MAGYAR KRÓNIKÁK 401 magyarokkal. На IV. Bélát a magyar történelem érdekelhette is, nem volt ideje ezzel foglakozni. Nevezetes 1250 körüli levelében, melyet a pápához intézett, az Attila helyett „Totilá"-ra való utalás is inkább elhatárolódás a hun királytól.56 A királyi családban egyetlen lénynek volt ideje és igen nagy kedve a magyar történelemmel foglalkozni, Margit hercegnőnek, a nyúlszigeti apácakolostor lakójá-* nak. A halálát követő években írt életírásában olvassuk a következőket: „Elméjében gyakran forgatta és közben másokkal is megtárgyalta elődeinek életét (progenitorum suorum vitám), a Boldogságos István élete szentségét (vite sanctitatem Beati ... Stephani ... regis), ... Boldog Imre legszentebb szüzességét, aki, noha a legnemesebb római császárleánnyal köttetett egybe, ... mint élettörténete tartalmazza (ut in eius gestis habetur), egész életén át önként megőrizte tisztaságát, ... Szent László királyét, aki dicső- • ségesen kormányzott és a külföldről betörők ellen harcolt, szembeszállva a keleti részekről támadó pogányokkal, amint ezt a magyarok írásai tartalmazzák (ut scriptum continet Ungarorum.") (Ld. Gombos 2012-2013, vö. magyar legenda uo. 1505). E sorokból kitűnik, hogy Margitnak élénk történeti érdeklődése volt, amely régi elődei múltjára, Szent István, Szent Imre és Szent László életére, sőt utóbbinak a betörő pogányok elleni harcaira is kiterjedt, s ezt az igényt valaki kielégítette, nem csupán hazai szentjeink életírásainak előteremtésével (a továbbiak szerint Szent Erzsébet és Becket Szent Tamás vitájával is), hanem egy Gesta Ungarorummal! Hogy • itt a 11-12. századi gestáról, avagy egy ebből Margit számára készített rövidebb magyar történetről van szó, az az idézetből nem derül ki, de az idézett szöveg egyezései az V. István-kori gesta tartalmával, és ennek utalásai a Margitot érdeklő további életrajzokra is, az utóbbi feltevést támogatják.57 A történeti érdeklődését közlő sorok után folytatólag Margitnak a jogi kérdésekkel kapcsolatos ügyködéséről olvasunk (ahol a latin szöveg kiadása egy rövidítés- • jel [-°r, r°-] hiánya miatt hibás!): „Intézve igen gyakran »jogbíró« királyi klerikusok dolgát" (Amministrans írcqucntissimc causam clericis iustici[ari]is regalibus, Uo. 2013), ezek olvasmányaival együtt még imái és éjszakai nyugalma közben is foglalkoztatták! Feltevésem szerint Ákos mester óbudai prépost elsősorban Margit hercegnő számára foglalta össze rövidebb magyar történetét. Nem csupán az V. István-kori gesta szerkezete: az Árpádok elődeinek története Istvánig, utalva rá, hogy ami e műben nem található, arra mit kell olvasni; Szent István születésének a megjövendöléséről [bővebben] legendája szól (quemadmodum in legenda Beati Stephani regis scriptum est, SRH. I. 312); Imre herceg életszentsége [bővebben] saját legendájából ismerhető meg (Quisquis enim hoc scire voluerit, ex legenda eiusdem beatissime confessorisplenum sanctissime convcrsationis eius notitiam habere poterit, Uo. 312), Szent László harcain kívül életét és jeles tetteit [bővebben] saját történetéből lehet megismerni (Si quem autem serire delectat, quot et quanta bona genti sue Beatus Ladislaus fecit, de gestis ciusdcm plenum poterit habere notitiam. Uo. 420), ahol a kifejezések ismétlődése is egyazon szerzőre mutat. Ezen túlmenően az V. István-kori gesta egész tartalma, a római és kánonjogi utalásokkal együtt, mintegy válasz Margit • történeti és jogi érdeklődésének kielégítésére. Margit, aki 1242 végén Dalmáciában született, 1254 körül, 12 évesen jött az új nyúlszigeti kolotorba. Már ettől kezdve istápolója lehetett Ákos mester, aki 1248-ban a szigeten tartózkodott a királynéval, mint kancellárja, s e tisztet töltötte be 1251/52-