Századok – 1993
Tanulmányok - Györffy György: Az Árpád-kori magyar krónikák III–IV/391
AZ ÁRPÁD-KORI MAGYAR KRÓNIKÁK 399 vetkeztetést leszűrni, hogy Kézai ... hun történetében a kor európai színvonalán mozgó teoretikusnak bizonyult,... félművelt és fantaszta írónak mutatkozik",4 8 akkor valójában nehéz Kézai szavaiból ideológiai síkon túlzott következtetéseket levonni és messzemenő különbségeket tenni az ő és elődje, Ákos mester szóhasználatában. Hogy az ősforrásban a hét vezér (dux) neve mellett szálláshelyük megjelölése * is szerepelt-e, az valószínű, de nem bizonyított. Amint Ákos mester változtatása lehet a dux megnevezés felváltása a 13. század derekától adatolt, itáliai eredetű latin capitaneus tisztségnéwel, neki tulajdonítható a vár jelentésű régi civitas szó helyett a Castrum használata (uo. 270), és a vezérektől származó nemzetségek, generatio-k említése. Kézai némi rövidítés mellett annyit módosított, hogy átvette a hét vezér nevét és capitaneus címüket, de ő nem kapitányokat sorolt fel, hanem hét sereget kapitányával, tehát pl. Ákos mester „Tertius vero capitaneus Gyula fuit" helyett ő „Tertii quidem exercitus Jula fuit capitaneus" (SRH. I. 165-167, 290-292), amivel közelebb került a kapitány szónak az ő korában használt seregvezér jelentéséhez, de egyben a vezérekről áttette a hangsúlyt a törzset jelképező vitézi seregre, az exercitus-ra. A szövegek társadalmi elemzése révén egyértelműen kiderült, hogy az V. 1st- • ván-kori gestaíró arisztokratikus szemléletű volt, szemben Kézai köznemesi felfogásával,4 9 de eltér kettejük „ősmagyar"-szemlélete is, amennyiben Ákos mester a Regino évkönyve (-906) nyomán hagyományossá vált szittya eredeztetés híve, míg a Kézai által propagált hun-magyar származástan összhangban van kenyéradó gazdái, a kun imperatrix Erzsébet királyné és fia, IV. László kun beállítottságával. Ezen túlmenően meggyőzőnek tűnik, hogy e művel született az az új natio-felfogás, amely szerint minden hun-magyar, aki nem idegen foglyoktól ered, egy nemzet fia, s ami elvezetett a köznemesség una eademque nobilitas szemléletéhez.50 A hun-magyar azonosság tételének kigondolása Kézai által alig történhetett Ákos mester tudta nélkül. Kézai a Fejér-Esztergom-Pilis megye összeszögellésében fekvő Kézáról származván, helyismerete szerint nem Veszprémben vagy Esztergomban tanult, hanem feltehetően a budai prépostság papjai közé került. Utóbb, mint— királyi jegyző, a budai káptalan kiküldöttjével iktatott birtokba a Csepel-szigeten.51 De mivel az 1260-as években a Duna országhatár is volt, éspedig a Duna vonatától nyugatra uralkodó Béla király és az attól keletre országló István ifjabb király között, s a határon székelő Ákos mester budai prépost 1261-től a semlegességet képviselő, de bizonyos fokig Istvánhoz húzó Margitsziget ügyvivője volt; ilyenmódon egy dunántúli pap leginkább a budai prépostságon át kerülhetett kapcsolatba a keleti oldal királynőjével, Kun Erzsébettel, akinek szolgálatába állva, mint klerikusa állított ki oklevelet 1272. IX. 22-én [Ó-] Budán.52 Ennek a körülménynek kihatása lehetett művére is. Alig képzelhető, hogy elgondolását a magyar történet hun előzményeiről ne említette volna az ekkor még tevékeny budai prépostnak, aki talán vitázott vele, de az is meglehet, hogy biztatatta egy hun-történet kidolgozására. Ez a szoros, szinte munkatársi kapcsolat eredményezhette, hogy az Ákos mester kezéből kikerült, majd ennek 1273 őszi halála után Kézai által megszerzett hosszabb és rövidebb gesták elé oda iktathatta 1283 körül írt hun-történetét.
