Századok – 1993

Történeti irodalom - Die Habsburger. Eine Europäische Familiengeschichte (Ism.: Niederhauser Emil) II/351

TÖRTÉNETI IRODALOM 351 DIE HABSBURGER. EINE EUROPÄISCHE FAMILIENGESCHICHTE. Hrsg. von Brigitte Vacha. Verfasst von Walter Pohl und Karl Vocelka. Graz - Wien - Köln, 1992, Styria, 512 I. A HABSBURGOK. EGY EURÓPAI CSALÁDTÖRTÉNET. Az osztrák televízió Brigitte Vacha vezetése alatt négy éven keresztül készített egy sorozatot a Habsburgokról. Ez a csodálatos kiállítású, nagy formátumú kötet mintegy ehhez a sorozathoz készült kiegészítésként. A szöveget a bécsi egyetem két docense írta, a könyv nem jelzi, melyikük melyik részt. De minthogy Walter Pohl a középkorra, Karl Vocelka pedig az újkorra habilitált, feltételezhető, hogy kronológia szerint osztották meg egymás közt az anyagot. A módszer azonos, a rövid életrajzokat mindig szélesebb birodalmi és európai távlatba helyezik. Az utolsó kettőt kivéve mindegyik fejezet elején rövid (1-11/2 lapos) kronológia áll, azután következik a szöveg. Nyilván nincs értelme, hogy valamiféle tartalmi ismertetést adjunk. Elegendő, ha felsoroljuk a fejezetcímeket és jelezzük, hogy ezeken kívül kikről esik szó: A pillanat kedvezése. Egy gróf megragadja esélyét (ez 1. Rudolf, de a család kezdetei is, és Albert); A világbirodalom álma (III. Frigyes és I. Miksa); itt található a Habsburgok 14. századi fejlődésének összefoglalása is. Kereszt a félhold ellen (V. Károly és I. Ferdinánd); Az Escorial és a Hradzsin között. A megosztott örökség (II. Fülöp, II. Miksa, II. Rudolf, Mátyás); A nagy háború. A harmincéves háború kora (II. Ferdinánd és III. Ferdinánd); Törökök és franciák ellen. Savoyai Eugén herceg kora (I. Lipót, I. József, VI. Károly); Habsburg fényessége és Poroszország dicsősége (Mária Terézia); A forradalom igézetében. Reform felülről (II. József és II. Lipót); Metternich - egy rendszer (I. Ferenc és I. Ferdinánd), Ferenc Józsefnek két fejezet is jut: Birodalom és nemzet között (1873-ig) és Népek börtöne - népek menedéke. Az 1873-as választóvonal azért van. mert akkor vezették be a birodalmi tanács választási reformját, amely szerint cenzussal, de közvetlenül választanak (meg akkor volt a nagy válság). Meg talán azért is, nehogy 1867 legyen a választóvonal, mert a kiegyezést végzetes megoldásnak tartják, mindjárt a bevezetőben (8.), s azután a maga helyén is erősen bírálják. Az utolsó Habsburg-uralkodónak már nem jutott hely a fejezetcímben: Betöltött küldetés. A dunai Monarchia mint vég és kezdet. Talán ez a felsorolás érzékeltet valami a könyv felfogásából. Családtörténet, de nem a Habsburgok állnak a címben, csak alcímben, zárójelek közt, Károly még ott sem. Valóban nem csupán az uralkodók története, hanem az egész birodalomé is, ti. a dunai birodalomé. II. Fülöp ugyan szerepel zárójelek közt az alcímben, de csak érintőlegesen esik róla szó, a többi spanyol Habsburgról még annyira sem. Természetes is, hogy az elsősorban osztrák közönségnek szánt könyvben éppen a dunai Monarchia álljon az előtérben. A feldolgozás egészében kritikus, láthattuk, két fejezetben is a főcímben egy-egy jelentős személyiség szerepel, Savoyai Eugén,, ill. Metternich, és uralkodóik csak zárójelben. A szöveg több ízben is tiltakozik minden nosztalgia ellen. Nemegyszer azt is emlegeti, hogy a nagy művészetpártolásnak milyen ára volt emberek szenvedésében és nyomorúságában (mintha más országokban nem így lett volna). A szerzők sokszor idézik kortársak meg kései történetírók egymásnak nem is egyszer ellentmondó véleményeit egy-egy uralkodóról, hogy jobban hangsúlyozzák a történetírás problematikáját (erről egyébként az utolsó fejezetben egész kis exkurzus is szól). A magyarokon és a cseheken kívül a Monarchia egyéb nemzeteiről érdemben csak Ferenc József korában esik szó. Persze, hiszen a bécsi udvarból nézve csak akkor váltak jelentősekké. Ez is a könyv teljesen érthető és indokolt osztrák szempontja. Egyébként a szerzők nemcsak a Habsburgokkal szemben kritikusak, a 19. század második feléről szólva igen élesen megróják az ausztrai németeket szűkkeblűségükért a többi nemzettel szemben. És végső konklúzióként azt hangoztatják: a Monarchia elmúlt, nem újítható fel. Persze ami utána következett, az sem egyértelműen jó. A sok nép együttélésének egyfajta modelljét nyújtotta a Monarchia. Nem ismételhető meg, de okulni lehet belőle. És főképp: úgy kell tekinteni, ahogy volt, hibáival és erényeivel együtt, mint lezárt történeti jelenséget. •-> Érdemes külön szólni a kötet képanyagáról. Igen sok, zömében színes illusztrációról van szó, térképekről is. Általában korabeliek ezek az illusztrációk, csak a középkori fejezeteknél akad néhány 19. századi romantikus festmény, de ezt a képaláírások mindig korrekt módon jelzik. A televízió nézői számára bizonyára jól emlékeztetnek az egész sorozatra. Mondanunk sem kell, a képek kivitele is kiváló. Kntikai megjegyzéseink csak részletkérdéseket érintenek, s inkább csak azért tesszük meg, hogy egy esetleges második kiadásban ezeket javítani lehessen.