Századok – 1993
Közlemények - Tomka Béla: A Hitler-jelenség és a Harmadik Birodalom uralmi rendszere II/312
A HITLER-JELENSÉG ÉS A HARMADIK BIRODALOM 329 tulajdonítani kiemelt szerepet az interpretációban, miként ezt az intencionalista irányzat teszi. Tagadhatatlan azonban az is, hogy a náci hatalmi berendezkedés dinamikája végül azt eredményezte, hogy Hitler egyre meghatározóbb szerephez jutott a döntéshozatalban, s világnézetének néhány központi elemét — a körülmények segítségével — gyakorlatba ültette át, illetve elkezdte megvalósításukat. Ian Kershaw joggal állapítja meg, hogy „az, ami a belpolitikában legalábbis a háború közepéig lejátszódott, a legtöbb esetben nem Hitler szándéka és akarata ellenére történt."87 A hosszú kések éjszakája jól illusztrálja, hogy Hitler ugyan gyakran engedte az események kifejlődését — e példában Röhm hatalmi törekvéseinek megjelenését — , adott esetben azonban képes és elég erős volt a cselekvésre. Ebben az értelemben tehát a mommseni „gyenge diktátor" kategória minden heurisztikus értéke ellenére sem adja vissza a valóságot, s jelzi, hogy az ad absurdum vezetett strukturalista megközelítés sem helytálló. Különösen kevéssé tűnik alkalmasnak a külpolitika interpretációjára, ahol a nemzetközi kutatás szerint leginkább érvényesült Hitler akarata. JEGYZETEK 1 Az írás egy hosszabb, a Harmadik Birodalom historiográfiáját tárgyaló munka része. 2 Ld: Mariin Broszat: „Hitler-Tagebücher": Original oder Fälschung? In: U6: Nach Hitler. Der schwierige Umgang mit unserer Geschichte. München 1986. 295-300.; Eberhard Jäckel: Rückblick auf die sogenannte Hitler-Welle. Geschichte in Wissenschaft und Unterricht 28 (1977) 695-710. 3 Dick Geary: Image and Reality in Hitler's Germany. European History Quarterly 19 (1989) 385. 4 Klaus Hildebrand: Nationalsozialismus oder Hitlerismus? In: Michael Bosch (Hg.): Persönlichkeit und Struktur in der Geschichte. Düsseldorf 1977. 55-61. 5 Karl-Dietrich Bracher: Zeitgeschichtliche Kontroversen um Faschismus, Totaütarismus, Demokratie. München 1976. 85. 6 Hans Mommsen: Adolf Hitler als „Führer" der Nation. Tübingen 1984. 20. 7 Sebastian Haffner: Anmerkungen zu Hitler. München 1978. 1. 8 Joachim Fest: Hitler. Frankfurt am M.-Berlin 1990. 697. (Első kiad.: 1973.) 9 Ld.: Werner Maser: Adolf Hitler. München-Esslingen 1974. ; A hasonló szemléletű munkákra összefoglalóan lásd: Wolf-Rüdiger Hartmann: Adolf Hitlen Möglichkeiten seiner Deutung. Archiv für Sozialgeschichte XVI (1976) 586-602. 10 Konrad Heiden: Hitler. Budapest 1989.72. (Első kiadása: Adolf Hitler. Bd.l. Zürich 1936. Bd.2. Zürich 1937.) 11 Heiden: Hitler i.m. 72. 12 Heiden: Hitler i.m. 73. 13 Alan Bullock: Hitler. A study in tyranny. London 1960. 62.; Ugyanó újabban: Hitler and Stalin. Parallel Lives. London 1991. 14 Ld. pl.: Cornelius Schnauber: Wie Hitler sprach und schrieb? Frankfurt am M. 1972. 14. 15 Hermann Rauschning: Geschpräche mit Hitler. Zürich 1940. 16 Bullock: Hitler i.m. 61. 17 Fest: Hitler i.m. 21. 18 Fest: Hitler i.m. 21. 19 Ld.: Wolfgang Michalka: Hitler im Spiegel der Psycho-History. Francia. Bd. 8. (1980) 595-611. 20 Walter С. Langer: Das Adolf Hitler-Psychogramm. Wien-München-Zürich 1973. (angol eredetije: The Mind of Adolf Hitler. New York 1972.) 21 Rudolph Binion: „...dass ihr mich gefunden habt." Stuttgart 1978. (Angol eredetije: Hitler among the Germans. New York 1976.) 22 Binion: „dass ihr mich ..." i.m. 12. 23 Binion: „dass ihr mich ..." i.m. 32. s köv. 24 Binion: „dass ihr mich ..." i.m. 75.
