Századok – 1993
Közlemények - Tomka Béla: A Hitler-jelenség és a Harmadik Birodalom uralmi rendszere II/312
324 TOMKA BÉLA musok előtérbe helyezésével lekicsinylik Hitler szerepét, s a Harmadik Birodalomról alkotott kép „normalizálása" során, alábecsülik a nácizmus totaliter jellegét, trivializálják a náci rezsimet, ami több volt, mint egy egyszerű autokrata diktatúra. Ezt főként azáltal teszik, hogy a tradicionális társadalmi struktúrák fennmaradásának kiemelt jelentőséget tulajdonítanak a Harmadik Birodalom működésében.5 9 * A funkcionalista-strukturalista interpretáció hangsúlyozza a Harmadik Birodalom már említett kaotikus belső struktúráit, polikratikus vonásait, melyek következtében Hitlernek állandó kompromisszumokkal s radikalizációval kellett újra és újra biztosítania uralmát. így „...tényleges uralma a gazdaság-, társadalom-, és kultúrpolitika területén igen korlátozott maradt, sőt gyakran nem is létezett".60 Maga a polikrácia fogalma több autonóm, egymással versengő uralmi centrumot jelent.6 1 Szigorúan meg kell különböztetni a pluralista rendszertől, amelyben az egyes társadalmi csoportok szabályozott módon egyenlítik ki egymás hatalmát: „a polikrácia az uralom azon állapotát jelöli, amely nem egy általánosan elismert alkotmányon nyugszik, hanem a mindenkori erőviszonyok Vadnövekedésének' eredményeként fejlődik."62 A polikrácia-tézis szerint sem a Hitler és szűk környezetének uralkodó szerepéből kiinduló interpretáció, sem a „Führer" szerepét ugyan teljesen negligáló, de helyére a finánctőke legagresszívebb elemeinek diktatúráját helyező szovjetmarxista elmélet nem nyújt megfelelő magyarázatot, hiszen mindkettő monolitikus uralmi rendszert feltételez. A funkcionalista szemlélet bizonyosan legnevesebb képviselője Martin Broszat, akinek „Der Staat Hitlers" (Hitler állama) című könyve — a számtalan résztanulmány ellenére — az irányzat máig egyetlen átfogó munkája a Harmadik Birodalomról.63 Rajta kívül ki kell emelnünk Hans Mommsen nevét, akinél a funkcionalista szemlélet még határozottabb formában jelenik meg.64 Közös álláspontjuk szerint nagy a veszélye annak, hogy „túlracionalizáljuk" Hitler politikáját, s ennek következtében magának a Harmadik Birodalomnak a működését is, melyet egyfajta „szervezett dezorganizáció" jellemzett. A kormányzati rendszer hagyományos működése egyre inkább megszűnt, a döntéshoztali mechanizmus felszabdalódott, „adminisztráció nélküli politika"65 jött létre. Szervezettség csak az egyes apparátusokon belül létezett, közöttük pedig a Hitler által is támogatott rivalizáció uralkodott.6 6 Jellemzőek ebből a szempontból a speciális feladatokra újra és újra létrehozott különhatóságok, melyek nem illeszkedtek a tradicionális kormányzati apparátusba. A párt és az állami végrehajtószervek mellett — főként 1937-38 után — egy sor újabb hatalmi centrum jött létre, melyek közvetlenül Hitlernek voltak alárendelve (pl. Vierjahresplan-hatóságok, autópályaépítések hatósága, Ribbcntropp hivatala stb.). Az állami, félállami és pártszervek, jogkörök összeolvadása cseppfolyóssá tette az állam, társadalom és párt közöí'i határokat. A hiányzó koordinációnak gyakran súlyos következményei voltak a náci rezsim szempontjából is: a Kristályéjszaka például negatívan befolyásolta a Harmadik Birodalom külföldi megítélését. A nemzetiszocialista uralom sajátossága azonban nem csak a polikratikus struktúra, hanem a rezsim dinamikája is, ami — vélik Mommsenék az intencionalistákkal ellentétben — nem Hitler világnézetének, vagy személyes akaratának, hanem
