Századok – 1993
Közlemények - Tomka Béla: A Hitler-jelenség és a Harmadik Birodalom uralmi rendszere II/312
316 TOMKA BÉLA a réginek tartjuk, míg a közöttük lévő kapcsolatot nem vesszük tudomásul. A régi élmény minden emocionálisan megterhelt komponense az újba lép be — rendszerint sokkal erősebben és fordítottan..."2 2 A traumatikus élmények e feldolgozási módja Hitler cselekvéseinek mozgatórugóit is magyarázza — véli Binion. Más „pszichotörténész" szerzőkhöz hasonlóan az ő interpretációjában is kiemelt jelentőségű Hitler anyakötődése. Ennek kialakulásában a fő szerepet az játszotta, hogy Klara Hitler rövid időn belül három gyermekét veszítette el, így Hitler testvérei pótlékává is vált számára. A gyógyíthatatlan mellrákban szenvedő anyát egy zsidó orvos, Dr. Eduard Bloch kezelte, akit Hitler egy igen drága, a korban divatos, de bizonytalan terápia alkalmazására ösztönzött. Ez az úgynevezett jodoform-kúra azonban — az általa okozott rendkívüli szenvedés ellenére — nem járt sikerrel, Klara Hitler 1907-ben meghalt. Binion szerint Hitler ugyan egész életében hálát mutatott az orvos iránt, tudat alatt azonban anyja gyilkosának tartotta: Bloch-komplexus alakult ki nála, az orvos a zsidó „nyereségvágy" szimbólumává vált, ami az — anyja által megszemélyesített — Németországért való élethalálharcban győzedelmeskedett a — Hitler által képviselt — önfeláldozás felett.23 Nem véletlen, hogy Hitler a „rák", „fekély" stb. kifejezéseket használta a zsidósággal kapcsolatban — állítja Binion — , ugyanazon szavakat, melyeket a zsidó orvostól anyja gyógyításakor hallott. A szerző érvelésében központi elem, hogy a zsidóság ilymódon a német nép megmérgezőjévé vált Hitler számára. Ez a tudatalatti tartalom akkor került felszínre, amikor Hitler 1918 végén Flandriában gáztámadás szenvedett, s ennek következtében időlegesen megvakult. A pasewalki kórházban fekve mintegy átélte anyja mérgezéses halálát, vele egyidejűleg pedig a német háborús vereség traumáját is. „Politikai hivatása a nemzeti összeomlással párhuzamosan lezajló személyes összeomlásában gyökerezett - a vereség miatti nemzeti sokkot kísérő gáztraumában."24 Itt határozta el ugyanis Hitler — egy hisztérikus rohamot követően — , hogy politikus lesz. Mint később maga mondta, világossá vált számára, hogy a zsidóságtól kell megmentenie népét. A zsidóság évtizedekkel későbbi tömeggyilkossága Binion szerint Hitler 1907-es traumájának következménye volt. Antiszemitizmusa, „a mérgező megmérgezése",2 5 az anyja halálkínjában érzett bűnösségére adott reakciója volt.2 6 Hitler törekvése az elveszített német területek visszaszerzésére szintén az anyától való pre-ödipális függőségéből eredeztethető. Az anya táplálékától való függőségét fordította át az „élettér" megszerzésének programjává. Binion úgy véli, hogy a hitleri anyatraumához hasonló érte magát a német nemzetet is a világháborús vereséggel, s nyomában a területi veszteségekkel — az új háborúval és a keleti területszerzéssel ezt próbálták ellensúlyozni. Hitler személyes hatalmának alapját éppen saját individuális és Németország kollektív traumájának megfelelései jelentették: „Hitler a németség traumája okozta igényekből született, összeomlása időben egybeesett Németországéval, s tervei kiegészítették azét."27 Binion munkái különösen Hitler patologikus zsidógyűlöletének magyarázata szempontjából lehetnek tanulságosak. A pszichoanalitikus módszer történeti alkalmazásának fő metodológiai problémái azonban fennmaradnak, annak ellenére, hogy ő már — Lángétól eltérően — összegyűjtötte a Hitler ifjúságára vonatkozó anyagot is. A pszichoanalízis ugyanis az analitikus helyzet interakcióját feltételezi, ami a történész és
