Századok – 1993
Közlemények - Tomka Béla: A Hitler-jelenség és a Harmadik Birodalom uralmi rendszere II/312
A HITLER-JELENSÉG ÉS A HARMADIK BIRODALOM 313 nek lojalitását is megszerezte. Azáltal, hogy a náci párt politikai céljaira és stílusára jelentősen hatott tevékenysége, kétségkívül rajta hagyta keze nyomát nem csupán a német, hanem a világtörténelmen is. Hitler személyének demonizálásba hajló centrumba állítása azonban — furcsa módon — részben a „mindenható Führer" náci propagandája következményének tulajdonítható, különösen a kortársak körében. Másrészt a világháborút közvetlenül követő korszakban e tipikus ábrázolásmód éppen a „jó Führer"-mítosz ellenhatásának is tekinthető, s a nácizmus kezdeti Hitlerközpontú megközelítése alkalmas volt arra is, hogy a háború utáni német társadalomban égetően felmerülő felelősség kérdésére egyszerű és kényelmes választ adjon. Ebből a perspektívából nézve Németország — Hans Mommsen szavaival — „alapjában véve az első nácik által megszállt ország"6-gá vált, amely áldozatul esett a demagóg Hitler hatalmi praktikáinak. A Hitler-mítosszal megterhelt, azáltal torzított Hitler-kép hosszú ideig — bizonyos tekintetben napjainkig — meghatározó maradt. A címben szereplő Hitler-jelenség kifejezés nem csupán, s nem is elsősorban a náci vezér személyiségére vonatkozik. A Hitlert tanulmányozók számára egyébként is feltűnik az ellentmondás, amely a magánszféra szinte teljes hiánya, s a szokatlanul intenzív politikai tevékenység között feszül. Sebastian Haffner szerint Hitlert az újkori történelem majdnem minden más jelentős alakjától megkülönbözteti szélsőségesen egyoldalú élete: „hiányzott nála minden, ami egy emberi életnek normális körülmények között melegséget és méltóságot ad: tanulmányok és foglalkozás, szerelem és barátság, házasság és apaság"7 - írja. Életútjának számottevő eseményei szinte teljesen feloldódtak a náci mozgalomban - talán bécsi és világháborús évei, majd az öngyilkossága előtti esküvője kivételével. Ezért is nevezi őt Joachim Fest „Unperson"-nak.8 A legérdekesebb és legfontosabb Hitlerhez kapcsolódó kérdések nem Hitler személyéhez kötődnek, nem szoros értelemben vett biográfia-jellegűek, sőt számos dolgot egyszerűen nem szükséges tudnunk Hitlerről ahhoz, hogy jobban megértsük történelmi szerepét és ezen keresztül a Harmadik Birodalmat. A sok életrajzban kimerítően tárgyalt étkezési és más szokásai például mindenképpen ide tartoznak. Mindezek ellenére az utóbbi évtizedek Hitler-kutatását döntően individuálbiográfiai, személyiségközpontú megközelítés jellemezte. A biográfiai bestsellerek máig a „Hitler-Privat"-perspektívából születnek, s a magánéleti kuriózumok iránti közönségigényt például Hitlerrel egykor kapcsolatba került sofőrök, titkárnők és katonatisztek felkutatásával-meginterjúvolásával igyekeznek kielégíteni.9 Kevés munka foglalkozik ugyanakkor például a náci vezér népszerűségének és hatásának társadalmi vetületeivel, s keres választ arra a kérdésre, hogy miként vált Hitler a náci mozgalom vezérévé, tett szert a német lakosság körében oly jelentős népszerűségre, s lett a világtörténelem alakítója? E kérdések megválaszolása során igen nehéz a külső körülmények és a személyekhez kötődő tényezők szétválasztása. A történészek elvileg megegyeznek abban, hogy a Hitler-jelenség értelmezése során sem a teljes perszonalizáció, sem a hasonló mértékű elszemélytelenítés nem lehet célravezető. A viták nem is erről folynak, hanem arról, hogy Hitler történelemformáló szerepének megítélésében miként súlyozhatok az egyes individuális, szocioökonómiai, ideológiai, politikai stb. tényezők. Egy
