Századok – 1993
Közlemények - Mesterházy Károly: A magyar honfoglalás régészetének ötven éve II/270
294 M ESTERHÁZY KÁROLY kísérelte meg a finomabb keltezést. Főleg az övrekonstrukciók készítésekor figyelt fel a magyarországi veretek oroszországi hasonmás darabjaira, és ezek alapján kísérelte meg egyes esetekben az első generáció anyagát meghatározni. A nagykőrösi veretekhez Gnyezdovoban, a karaneslapujtőihöz cseremisz földön talált kitűnő párhuzamot. Egyes veretfajták hazai hasonmás darabjait is felkutatta. Felismerte, hogy az első generációra jellemző a virágmintás verettípus, amely a budapest-farkasréti és szeredi sírokban is, Szerencsen is előkerült, előfordul az ukrajnai Jelizavetgradban (Kirovograd). Ilyen irányú kutatásait azonban nem folytatta. Bár a 10. századi pénzek keltező értékét Bálint Cs. is elvitatta, a legkorábbi leletek kiválasztását ő is a keleti hasonmásdarabok felkutatásával tartotta lehetségesnek. Ha a már Pósta Béla óta kutatott egyezéseket teljességre törekedve összegyűjtjük, és a leletegyüttesekben szereplő összes verettípus körét megállapítjuk, akkor elég tekintélyes számú lelőhelyről állíthatjuk, hogy a honfoglalók első nemzedékéhez tartoznak. Ezt a gyűjtést e sorok szerzője végezte el. Az ilyen módon megharátozott legkorábbi anyaghoz, sírleletekhez azonban pénzek is járulnak. így a sírleletek igazolták a pénzek keltező értékét, legalábbis egy-egy generációra. A keltező értékű pénzek és a sírban nyugvó halott életkorából kombinálva egyes temetőkön belül lehetséges a megtelepedés korát is megállapítani. így talán igazolni lehet Györffy és Kristó feltételezését a Felső-Tisza-vidéki kabarok 896 előtti beköltözéséről is. Az etnikai meghatározástól eltekintve hasonló gondolatokra jutott Révész L. is. Kovács László kísérlete a pénzek keltező értékének megállapítására a teljes 10. századi pénz- és síregyüttes összegyűjtésével indult. Végül azonban arra a megállapításra jutott, hogy mint a római pénzek esetében pregnánsan jelentkezik, tulajdonképpen a honfoglaláskori leletek keltezik a pénzeket. A kísérletet ezen az úton is folytatni kellene a nem keltező értékű pénzek fokozatos kiszűrésével. A nem is csekély számú használható síregyüttesből kiindulva lényegében a mi eredményeinkhez ért volna el. A köznépi anyag keltezése talán még bonyolultabb. A soros temetők korai szakaszában nagyon ritka a pénz, vagy a jól keltezhető idegen tárgy. Szőke Béla ugyan megkísérelte a köznép legkorábbi, majd a 10. század hetvenes éveitől átalakuló, változó ékszereit keltezni, de ez csak nagy vonalakban sikerült. Részletvizsgálatok pedig csak néhány tárgy esetében történtek. Valószínűleg túlbecsülték az S végű hajkarika korhatározó jellegét. Már Szőke B. rámutatott, hogy ez az ékszer a késő avarkori többszörös S végű hajkarikából alakult ki, de szerinte a magyarok csak a 970-es években vették át divatját. Ezen a nézeten volt Török Gy., Kralovánszky A. és e .sorok szerzője is. Ennek alapján azokat a temetőket, amelyekben nem fordul elő az S végű hajkarika, a 10. századra keltezték, nem is indokolatlanul. A 250-300 évig divatban levő ékszer alakváltozásai jól követhetők a korai, kisméretű bronz példányoktól a nagy, díszes fajtákig, de az új típus sohasem szorította ki a korábbit, mindig használatban maradtak az egyszerű és kisebb változatok is. A fejlődés tendenciája a magyar temetőkben: 950 táján zömmel másfélszeres S végű karika, a 10. század végére vastag ezüst huzal és szélesebb elkalapált S vég a jellemző, all. század második felétől feltűnik az S vég bordázása, all. század végétől pedig a szögletes vagy fonott huzal a jellemző nagyobb méretekkel. Ali. században tűnik fel aranyból is.
