Századok – 1993

Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A Levante-történetírás fordulata 1879 és 1918 között II/239

262 PACH ZSIGMOND PÁL S a keleti utánpótlási vonalat kizáró álláspontját további fejtegetései során is csak alig enyhítette. Nistor könyvét olvasva, azt még lehetségesnek tartotta, hogy a 14. század végétől fogva Lemberg felől „a keleti áruk egy része Észak-Magyarországra [nevezetesen Bártfán és Eperjesen át Kassára] már rövidebb úton is eljutott"; ám az erdélyi szász városoknak Moldvával és Havasalfölddel kibontakozó kereskedelméről továbbra is úgy vélekedett, hogy az „nem is közvetített tulajdonképpeni keleti cikkeket".118 Ilyen megfontolásoknak is tulajdonítható, hogy (mint idéztük) Iorga kijelentésére — aki a Fekete-tenger nyugati partvidékének kikötőit a Çtefan eel Mare korabeli Moldva gazdasági tüdejének nevezte — a szakszerűen mértéktartó Domanovszky ez egyszer maga is hasonló túlzással válaszolt, és a magyar-dalmát partvidéket nevezte a középkori Magyarország tüdejének.119 Túlzó metaforája 1918. évi tanulmányában mindazonáltal jól érzékeltette a Levante-történetírásban 1879-1880 óta végbement fordulatot: a „Duna-tézis" és az „erdélyi tétel" elejtését, a ,,dalmát elmélet" megjelenését és előretörését,12

0 JEGYZETEK 1 Egy évszázados történészvitáról: áthaladt-e a levantei kereskedelem útja a középkori Magyarországon? Századok, 1972, 4-5. sz., 849-891. 2 Egyes előzetes eredményeinkre: A középkori Levante-kereskedelem „sorsa" 19-20. századi történetírásunkban, Történelmi Szemle, 1972, 3-4. sz., 346-355. 3 Salamon F., Budapest története, Bp., 1885, П, 148, 419^20, 426. 4 W. Heyd, Geschichte des Levantehandels im Mittelalter, I—II, Stuttgart, 1879; Histoire du commerce du Levant au Moyen Age, I—II, Leipzig, 1885-1886,- A továbbiakban az első, német kiadás lapszámaira utalunk. 5 Heyd, I, 94-95. 6 A. Rauch, Rerum Austriacarum seriptores, Vindobonae, 1793, II, 106-109; К D. Hüllmann, Geschichte des byzantischen Handels bis zum Ende der Kreuzzüge, Frankfurt an der Oder, 1808,100-106. 7 Heyd, II, 717.-Itáliai kereskedők korai jelenlétére Regensburgban: Heyd, I, 96. 8 (Klose), Von Breslau. Dokumentierte Geschichte und Beschreibung in Briefen, II/2, Breslau, 1781, 354-356; К D. Hüllmann, Städtewesen des Mittelalters, I, Kunstfleiss und Handel, Bonn, 1826, 354-358. 9 Heyd, II, 718, 2. jegyzet 10 С. J. Jireéek, Die Heerstrasse von Belgrad nach Constantinopel und die Balkanpässe, Prag, 1877. 11 Heyd, II, 716-718. 12 К Th. v. Inama-Sternegg, Deutsche Wirtschaftsgeschichte, I, Leipzig, 1879, 439; II, 1891, 386; III/2, 1901, 214. '1

3

W. Götz, Die Verkehrswege im Dienste des Welthandels. Eine historisch-geographische Untersuchung, Stuttgart, 1888, 592. 14

Heyd, II, 718., 720-721. - E részben Heyd, többek között, saját korábbi tanulmányára (1874), valamint B. Erdmannsdörffer régebbi munkájára hivatkozott: De commercio, quod inter Venetos et Germaniae civitates aevo medio intercessit, Lipsiae, 1858. 15

H. Simonsfeld, Der Fondaco dei Tedeschi in Venedig und die deutsch-venetianischen Handelsbeziehungen, I—II, Stuttgart, 1887. - Ekkehard, a szentgalleni kolostor krónikása a 917. évnél Itáliából visszatért kereskedőkről tett említést; a merseburgi Thietmar 1017-nél krónikájában feljegyzendőnek tartotta, hogy a velenceiek négy, fűszerrel megrakott hajója a tengeren elsüllyedt. Későbbi források szerint a Fondaco-1 már 1200 előtt berendezték, illetve 1200 körül német kereskedők lakták. Ilyen és hasonló adatokból Simonsfeld azt a következtetést vonta le, hogy Velencét a 10. század óta tekintették a keleti áruk közvetítőjének Németországban is — de hozzáfűzte, hogy folyamatos forgalmi kapcsolatuk feltétlen