Századok – 1993
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A Levante-történetírás fordulata 1879 és 1918 között II/239
260 PACH ZSIGMOND PÁL rekvések történelmi előképét - azokban a fejtegetésekben, amelyek, mint tudjuk, a középkori Levante-kereskedelem Magyarországon való áthaladásáról szóló tétel egyik első megfogalmazását is magukban foglalták.10 9 „Ha ma — írta Czóbel — ennek a stratégiai célok szolgálatában megteremtett világkereskedelmi helyzetnek hatása alatt fölvetődött „Közép-Európa" gondolata, a Hamburg és Bagdad tengelye körül vonuló világforgalmi rendszer terve; ha ma kívánatosnak mutatkozik a világforgalom középkori útjának feltámasztása..., érthető, hogy hasonló kereskedelempolitikai tervek és eszmék a napóleoni háborúk korában is felvetődhettek."11 0 Czóbel tehát, aki a továbbiakban tüzetes taglalását adta a „kora egész tudásával fölfegyverkezett" Berzeviczy Gergely kereskedelempolitikai tárgyú műveinek és ajánlásainak, átvette az Ansicht írójának nézetét arról, hogy az ázsiai-európai világkereskedelem szárazföldi útja a középkorban Magyarországon át vezetett: e tekintetben nem alkalmazott bírálatot. Annál elevenebb kritikával mutatta ki viszont a „Közép-Európa"-tervek irrealitását már a napóleoni időkben is, és még inkább a saját korában. Az elgondolást kivihetetlenné tevő gazdasági tényezők egyikét pedig abban jelölte meg, hogy „a világkereskedelemben... a szárazföldi út... a legfejlettebb folyamhajózással és csatornarendszerrel egyetemben is csak versenyképtelen szurrogátuma a tengeri útnak... A mai terv is, a száz év előtti is egy oly gazdaságbirodalom megteremtését javasolja, mely szoros és közvetlen kapcsolatba hozza Közép-Európát a Balkán és Ázsia, Afrika nagy területeivel... Azonban a nemzetközi forgalomnak az az útja, amelynek a rendszer tengelyét kellene alkotnia, a középkori szárazföldi világút, már száz év előtt sem bírt azzal a világkereskedelmi rendszert teremtő és fenntartó erővel, amit Berzeviczy tulajdonított neki, mert a szárazföldi út már akkor sem, már a vitorláshajó korában sem pótolhatta a világkereskedelemben a tengeri utat"- még kevésbé manapság.111 így Czóbel 1916. évi dolgozata — bár elfogadta a Magyarországon áthaladó „középkori szárazföldi világút" tételét — éppen azokra a nemzetközi politikai és világgazdasági feltételekre világított rá, amelyek a 19. század elején a levantei kereskedelem középkori magyarországi útvonaláról szóló történeti koncepció kidolgozásában, a 19. század végén annak elvetésében,11 2 az első világháború idején pedig fölelevenítésének kísérletében játszottak közre. Két évvel később (1918) közreadott tanulmányában Domanovszky Sándor is megpendítette a párhuzamot Berzeviczy egykori javaslata és a Naumann-féle Mitteleuropa-terj között, s jelezte a hasonlóságot is a két projektum keletkezésének történelmi körülményeiben. így írt erről: „A napóleoni ...kontinentális zárlat... kimondásával az angol tengeri hatalom megszakította a kontinens országainak minden összeköttetését a Kelettel a tengeren át. Amikor tehát Európa szárazföldje a Duna vonalán és a dunai olcsóbb víziút felhasználásával kereste a kapcsolatot a gazdag Kelettel, ennek oka... a háborús kényszerhelyzet volt. Berzeviczy Gergely 1808-ban...a háborús helyzetnek minden konzekvenciáját levonta, és rámutatott arra, hogy a Duna folyamrendszerének segítségével a Fekete- és Káspi-tenger vidékéről milyen előnyösen lehetne beszerezni a szükséges nyersárukat, nemcsak Magyarország és a német birodalom, hanem a varsói nagyhercegség, Porosz- és Oroszország, sőt a skandináv államok részére is."113 „A mai „Közép-Európa" fogalmának... gazdasági értelmezésére az okot [szintén] Anglia körülzáró és elszigetelő politikája adta meg, és ez
