Századok – 1993
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A Levante-történetírás fordulata 1879 és 1918 között II/239
244 PACH ZSIGMOND PÁL szászok 14-15. századi iparáról és kereskedelméről szóló tanulmányát egyszerre jelentette meg németül és magyarul 1892-ben.2 7 . A szász szerző Csánkihoz hasonló felfogásban, de nála élesebb hangnemben mutatott rá a korábbi nézetek nyilvánvaló túlzásaira: az olyan vélekedések megalapozatlanságára, amelyek szerint az Oriens és az Okcidens közötti kereskedelem fő útja Erdélyen haladt volna keresztül, és az erdélyi szász kalmárok közvetlen kapcsolatban álltak volna a Földközi-tenger keleti partvidékének empóriumaival. „Ezen, úgy a belföldi, mint a külföldi tudományban képviselt felfogás manapság már teljesen tarthatatlan, a források semmiféle támpontot sem nyújtanak a fenti állítások beigazolására. Az úgynevezett világkereskedelem sohasem követte a jelzett útirányt... Vajon nem tűnik-e fel mindenkinek, hogy a Róbert Károly, I. Lajos, Zsigmond korából, Korvin Mátyás és azon túl terjedő időszakból fennmaradt számos okmányaink... mintegy közös megegyezés alapján egy árva szóval sem említik a szászoknak Konstantinápollyal vagy Smyrnával és Alexandriával folytatott összeköttetését...?"2 8 Az ellenvetést persze jogosnak kell tartanunk, de korántsem elsöprő erejűnek (nem is szólva arról, hogy Meltzl, mint dolgozata elárulja, távolról sem tekintette meg a 14-15. századból fennmaradt „számos okmányainkat").2 9 Abból ugyanis, hogy az erdélyi szászok nem álltak közvetlen érintkezésben a Mediterráneum keleti medencéjének kereskedelmi központjaival, nem következik, hogy balkáni-levantei kereskedők közvetítésével sem jöhetett létre ilyen összeköttetés. Továbbá: az a tény, hogy nem voltak közvetlen kapcsolatban a Földközi-tenger kikötőivel, még nem zárja ki kapcsolataikat a Fekete-tenger mellékével. Végül: az a megállapítás, hogy ez az útirány nem volt a világkereskedelem fő vonala, még nem cáfolja annak lehetőségét, hogy a levantei forgalom egyik ága errefelé tartott: Moldván vagy Havasalföldön át Erdélybe vezetett - még ha nem is vitt Erdélyen és Magyarországon túl Közép- és Nyugat-Európába. Meltzl másik argumentuma nem tárgyi, hanem személyi jellegű volt: Heyd tekintélyét hívta érvül a levantei kereskedelem magyarországi útvonaláról szóló felfogás ellen. Sietett hangsúlyozni, hogy a tanulmányában „előadottak teljesen megegyeznek az újabb német tudományos kutatások eredményeivel a középkori kereskedelmi történet terén", és idézte Heyd művének néhány mondatát.3 0 Ámde ez a passzus — amelyet fentebb (teljesebb szöveggel) magunk is idéztünk3 1 — a kora középkori dunai tranzitforgalom feltevését cáfolta (amellyel Heyd nem tudott megbékülni), és szót sem ejtett a késő középkori erdélyi szász közvetítésről (amellyel a német tudós egyáltalán nem foglalkozott). Azok a szász és magyar történetírók viszont, akik reá hivatkoztak — mert e téren Meltzlnek, mint látni fogjuk, számos követője akadt —, a „Duna-tézis" elutasításának címén az „erdélyi tételt" is elvetették. Ezt a „hézagot" igyekeztek áthidalni az új irányt valló történészek okfejtésének további érvei. Azt hangoztatták, hogy az erdélyi szász városok kelet felől való fűszerimportját forrásszerűen nem lehet igazolni. Mi több: kijelentették, hogy egyes Lajoskorabeli oklevélszövegek egyenesen kizárják azt az állítást, hogy Erdélybe keleti irányból hoztak be levantei cikkeket.
