Századok – 1993
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A Levante-történetírás fordulata 1879 és 1918 között II/239
Pach Zsigmond Pál A LEVANTE-TÖRTÉNETÍRÁS FORDULATA 1879 ÉS 1918 KÖZÖTT E folyóirat lapjain éppen két évtizede tettük tanulmány tárgyává: hogyan jelent meg a középkori Levante-kereskedelem magyarországi útirányát valló nézet a történetirodalomban, és hogyan vált a historikusok közfelfogásává a múlt század java részén át?1 A tétel kettős eredetűnek bizonyult. Ami az egyik ágát illeti, szoros összefüggés mutatható ki az ún. keleti kérdés 18. század végi-19. század eleji fejleményei — nevezetesen Napóleon keleti politikája és a kontinentális zárlat hatása — és a kora középkori keleti kereskedelem konstantinápoly-dunai útvonaláról szóló koncepció kidolgozása között: a magyar közgazdász Berzeviczy Gergely és a göttingai egyetem tanárai, Arnold Ludwig Heeren és Karl Dietrich Hüllmann műveiben. Ilyen értelmű fejtegetéseik egyaránt 1808-ban láttak napvilágot. Más történeti összefüggésben bukkant fel a tétel másik forrása: az a felfogás, amely szerint a 14-15. században Erdélyen haladt át a levantei kereskedelem útja. Ezt az állítást, az előbbinél már egy évtizeddel korábban, ugyancsak göttingai historikus: az európai tekintélyű August Ludwig Schlözer fogalmazta meg először — az erdélyi szász Joseph Karl Eder és Georg Gottlieb Hermann megjegyzései nyomán — abban a könyvében, amelyet az erdélyi szász jogok történelmi igazolásának célzatával, felkérésre írt és 1795-1797-ben bocsátott közre. Tőle vette át és fejlesztette tovább a gondolatot egykori tanítványa, Johann Christian Engel, a németajkú magyar történetíró, 1804., 1805. és 1813. évi műveiben. A levantei áruk kora középkori dunai forgalmának motívumát és késő középkori erdélyi közvetítésének tézisét az 1830-40-es években kapcsolta össze a történetírás: a fiatal Horváth Mihály a Magyar Tudományos Akadémia 1835-ben hirdetett pályázatára benyújtott művében és egy magát meg nem nevezett erdélyi szász történész, valószínűleg Friedrich Hann, az Archiv des Vereins für siebenbürgische Landeskunde 1848. évi kötetébe írt értekezésében. A két előadás a levantei kereskedelem útiránya dolgában a 13. századig terjedően nagyrészt Heerenre és Hüllmannra, a 14-15. századot illetően pedig főképp Schlözerre és Engelre hivatkozott. Mellettük