Századok – 1993
Tanulmányok - Niederhauser Emil: A cseh történetírás történetéből II/201
A CSEH TÖRTÉNETÍRÁS TÖRTÉNETÉBŐL 237 párhuzamait. Csak természetes, hogy Niederle őt kérte fel a hiányzó 12. kötet megírására, de ezt már nem tudta teljesíteni, ahogy szláv összehasonlító jogtörténeti terminológiai szótárához is csupán anyaggyűjtése maradt meg. Miloslav Stieber (1865-1934) a német jogtörténeti tanszék vezetője volt Prágában, ennek megfelelően elsősorban a cseh-német kölcsönhatások érdekelték, 1901-ben a cseh elemnek az alsó- és felső-ausztria közigazgatásra gyakorolt hatását vizsgálta. 1910 a 13-16. századi cseh államszerződéseket tekintette át, kissé későbbi jogászi szempontokat visszavetítve. Érdekes volt A határbíróság c. tanulmánya (1914), amely megint elsősorban a különböző jogrendszerekben élő emberek összeütközéseit vizsgálta. Kadlechez hasonlóan ő is megírta a közép-európai közjog történetének áttekintését (1923) és ugyanakkor a közép-európai magánjog történetét (1923), de Kadlectől eltérően inkább tankönyvszerű összegzésként, csak részben a forrásanyaghoz visszanyúlva, ennek árán viszont teljes áttekintéshez jutott. Talán egy szót érdemes még szólni arról, hogy az egész korszakon keresztül igen nagy volt az érdeklődés az olvasóközönség részéről egyetemes töiténeti kérdések, talán pontosabban: külföldi országok története iránt, a nagyszámú (és természetesen könnyen olvasható) német irodalom mellett cseh szerzők is nagy számban írtak kompilációkat. Csak a témák érdekesek és a megjelenés időpontja. 1849-ben Anglia, Oroszország, Németország és Franciaország történetéről írt cseh szerző, 1853-ben az Egyesült Államokról, később a francia forradalom és Napóleon lépett elő többször is megírt témával, a századfordulón a természettudományok és a technika története. A népszerűsítők, többnyire újságírók, idővel a cseh történelemhez is visszatértek, és elsősorban az 1848 utáni fejlődésről írtak, amelyet a hivatalos történetírás nem tárgyalt, mert túl közel volt. ON THE HISTORY OF THE CZECH HISTORIOGRAPHY by Emil Niederhauser Summary The essay is part of a chapter of a major study in progress on the history of East-European historiography until the Second World War. It covers the period between the last decades of the 19th century and the First World War, and discusses the careers of those historians who were still active after 1918. The author analyzes the institutional framework of historiography in this period in the introductory section (the Czech university, archives, museums, periodicals, etc.). The Czech historians took the existence of the Czech nation within the Austro-Hungarian Monarchy for granted and final and wrote their studies in terms of this assumption. Jaroslav Göll was the leading historian at the turn of the century: he published few works but all the historians who started their careers at that time were his disciples. The study first enumerates Goll's contemporaries, then his students. The most outstandig historian of them was Josef Pekaf, who dealt with several periods and had a long and continuing debate with T.G. Masaryk about the meaning of Czech history. Josef Sus ta researched world history as well. Václav Novotny, who researched the early Middle Ages and the age of the Hussites, belonged to the leftist bourgeois wing of his students. Zdenëk Nejedly treated various topics in several volumes but he completed his research on none of them. From among the younger generation, Kami! Krofta was interested in several topics; he also played a role in starting the training of the Slovak historians after 1918. Zdenék Václav Tobolka was the first to
