Századok – 1993

Tanulmányok - Niederhauser Emil: A cseh történetírás történetéből II/201

A CSEH TÖRTÉNETÍRÁS TÖRTÉNETÉBŐL 235 származású vezető rétegből került ki, a nemzeti öntudat nem bírta el, de ebben a kiélezett formában a tudomány is elutasította. Annál nagyobb osztatlan elismerést kapott, jóval korábban, egészen fiatalon Konstantin Jireéek (1854-1918), Safárik unokája, bolgár története révén 1878 után rövid időre a felszabadult Bulgária közoktatásügyi minisztere. Ifjúkora Bécsben telt el, a prágai német egyetemen lett docens, azután a csehen tanár 1883-93, de ekkor a bécsi egyetemre hívták meg a szláv filológiai és régiségi tanszék vezetésére, munkái zömmel németül jelentek meg. Mégis szervesen beletartozik a cseh történetírás fejlődésébe. 22 éves, amikor a Bulgária története (1876) egyszerre ismertté teszi, és nem méltánytalanul, mert ez az első tudományos szintű szintézis, amely a lehetőségek szerint az elsőrendű forrásokra alapozva összegezte a középkori bolgár államra és a török uralomra vonatkozó ismereteket. Már itt megmutatkozott Jireéek erénye (és olykor hiányossága), hogy irodalomtörténet, filológia és néprajz is érdekelte, ezek eredményeit is felhasználta. A bolgárok sokáig megmaradtak érdeklődése horizontjában, 1891-ben a megújult Bulgária jelenkorát mutatta be, de hamarosan egyéb balkáni népek felé is tájékozódott, Ragusa (Dubrovnik) középkori és 18. századi történetéről publikált, erősen foglalkoztatta a román (neolatin) elem szerepe a Balkánon, 3 kötetben írt erről (A románok Dalmácia városaiban a középkorban, 1901-4), élete utolsó éveiben pedig a szerbekkel kezdett ugyancsak mélyrehatóan foglalkozni, 1911-18 jelentek meg a Szerbia története kötetei, ezt a munkáját már nem tudta befejezni, de 1916 megjelent Állam és társadalom a középkori Szerbiában c. munkája legalábbis a középkori Szerbia vonatkozásában szinte teljes, megint az elsőrendű forrásokra épülő képet adott. Azért csehül is jelentek meg tanulmányai, így pl. 1895 Safárik a délszlávok közt, újvidéki évtizedeiről és hatásáról. Valahol végül is Jirecek nyomain haladt FrantiSek Hybl is (1875-1929), Göll és Emler tanítványa, bár Göll nyomán az analízis vonzotta először, és a középkori cseh történet. Első tanulmányai ebből a tárgykörből valók (A minoriták kezdetei Cseh- és Morvaországban, 1896, ahol 13-14. századi elterjedésükről és hatásukról számol be, Querfurti Brúnó és Szt. Adalbertről szóló életrajza, 1898). A korai cseh történelem vezette el a szláv liturgia kérdéséhez, és ezzel az ortodox szlávokhoz. 1908-ban jelent meg a morvaországi 9. századi szláv liturgiát elemző kitűnő tanulmánya, amely a nyugati és keleti kereszténység, két világ konfrontálódását mutatta be a téma kapcsán. Az egyik Cirill és Metód-tanítvány, Naum életrajza terelte figyelmét a bolgár történelem felé, 1919 már a középkori bolgár történethez közölt adalékokat, s azután szaporodtak a bolgár tárgyú tanulmányok. Ebből nőtt ki 1930-ra (posztumuszán) megjelent 2 kötete, A bolgár nemzet története, ebben nemcsak a legújabb bolgár kutatásokat hasznosította, hanem Jirecekhez hasonlóan maga is a forrásokhoz fordult, viszont Jirecektől eltérően már az új, önálló Bulgária történetét is meg tudta írni. Még sokáig ez maradt a bolgár történelem legrészletesebb, tudományos rangú szintézise. Sokoldalúságát mutatja, hogy írt népszerű római történetet is (1912), 2 kötetben az egész ókor történetét (1924-25), de a Óeská politika I. kötete számára megírta az Osztrák-Magyar Monarchia területi fejlődésének és nemzetiségi összetételének a történetét (1906). Hybl sohasem jutott katedrára, bár felajánlották neki. Jaroslav Bidlo (1868-1937) Prágában a szláv és kelet-európai történelem első tanára lett. Jireéek balkáni