Századok – 1993

Folyóiratszemle - Dmitrijev; Sz. N.: A „Szövetségek Szövetsége” az első orosz forradalom idején I/190

190 FOLYÓIRATSZEMLE rópai forradalmi hullámok eredményeképpen, mlg a másik oldalon megerősödtek a „100%-os amerikai"-ságot hirdető csoportok, mint például az újjászervezett Ku Klux Klan. A világháború és az azt követő évek más szempontból is változást hoztak az újonnan bevándoroltak számára: a háború alatt szükség volt minden munkáskézre és az ország egységére, így a tulajdonosok és a kormányhivatalok a demokratikus vívmányokat kezdték el hangsúlyozni az etnikainyelvi-kulturális különbségek helyett. A szakszervezeti tagok száma megduplázódott 1917 és 1920 között; azonban az 1920-as évek elején jelentkező gazdasági válság visszavetette a mozgalmat és a taglétszám meredeken zuhant. A visszaesést kísérő sztrájkmozgalmakat a vállalatvezetők, ,fekete" munkával próbálták letörni: a sztrájktörők elsősorban a feketék és a mexikóiak közül kerültek ki. Az eredmény pedig, többek között, a munkásosztályon belüli elhatárolódáshoz vezetett: ezúttal a mexikóiak és a feketék kerültek az egyik oldalra, míg a többiek a másikra; más szavakkal: faji alapon ment végbe a szakadás. Paradox módon ez a lényegében negatív jelenség tette lehetővé az európai „új" bevándorlók integrálódását és befogadását a „régi" szervezetekbe és közösségekbe. Az amerikai értékrend elfogadását a mind erőszakosabbá váló mozgalmak is ösztönözték: az ún. Amerikai Terv munkáskizárásokkal, ipari kémkedéssel, vállalati szakszervezetekkel és magánhadseregekkel próbálta meggyorsítani a beilleszkedést, az „amerikanizálódást". Ez a tendencia csak a II. világháború alatt tűnt el az amerikai közéletből, amikor is ismét az egység gondolata került előtérbe a különböző jellegű, de ilyen vagy olyan alapon kizárásra törekvő elgondolásokkal szemben. The Journal of American History, Vol. 79, No. 3. (December 1992.) pp. 996-1020 Ma. T. DMITRIJE V, SZ. N. A „SZÖVETSÉGEK SZÖVETSÉGE" AZ ELSŐ OROSZ FORRADALOM IDEJÉN A századfordulós Oroszország átrendeződési, politikai szerveződési folyamatainak egyik összetett képződménye volt a „Szövetségek Szövetsége", amelyről a korábbiakhoz képest árnyaltabb, objektívebb képet nyújt a tanulmány. Az összetettség abból fakadt, hogy részben szakmai önszerveződési folyamat hívta életre a különböző szövetségeket, részben politikai pártok — elsősorban a liberálisok — inspirálták létrejöttüket, igyekeztek befolyásuk alá vonni, ezáltal is szélesítve bázisukat. Ez a kettősség programjukban, működésükben is tükröződött. A liberálisok kezdeményező szerepe, kezdeti befolyása adott alapot a szovjet szerzőknek, hogy sommásan polgári liberális szerveződésnek minősítsék a „Szövetségek Szövetségét". A Szövetség" 1905 nyarán, az első orosz forradalom menetében jött létre. Nem előzmények nélkül. Az oroszországi polgárosodás előrehaladtával, az 1890-es években már voltak törekvések bizonyos értelmiségi szakmák (ügyvédek, orvosok, stb.) művelőinek tömörítésére. A nemesi-földesúri dominanciájú zemsztvo-liberális vonulatot a századfordulón felváltó polgári értelmiségiek által vezetett „felszabadítás... " irányzat már a „véres vasárnap" előtt az ún. bankettmozgalom idején törekedett ösztönözni a szakmai szövetségek alakulását Igazi lendületet azonban 1905-ben kapott a folyamat. A szerző két szakaszt különít el. 1905 január-április között tulajdonképpen egy előkészítő szakaszról beszélhetünk. A két fővárosban, a nagyobb központokban jöttek létre értelmiségi szakmai szövetségek (mérnökök, orvosok, professzorok, írók, ügyvédek) deklarálatlan azzal a szándékkal, hogy előkészítsék az országos szerveződéseket. Ez a folyamat mégnem teljesedett ki, amikor 1905 május elején 14 szövetség kb. 60. képviselője megalakította a „Szövetségek Szövetségét". Liberális befolyás alatt állt az írók, a professzorok, a tanárok, a mérnökök, az ügyvédek, az erdészek szervezete. Sőt a nők, ill. a zsidók emancipációját zászlajára tűző tömörülés is. ami még meglepőbb, hogy kezdetben a „Paraszt Szövetség" is liberális értelmiségiek hatása alá került A mensevikek és az eszerek (részben a bolsevikok) a főként alkalmazottakat tömörítő szövetségekben rendelkeztek nagyobb befolyással. A vasutasok, a könyvelők, az agronómusok, a postások, a tanítók, az állatorvosok, a gyógyszerészek és a népművelők szövetségei tükrözték hatásukat. Paradoxon, hogy a liberális befolyás alatt álló szövetségek szakmai szervezet jellegüket deklarálták, a gyakorlatban pedig ilyen jellegű tevékenységet alig folytattak, a liberális politikai értékek érvényesüléséért küzdöttek. A második csoportba tartozó szervezetek deklaráltan is, ténylegesen is mindkét funkciót felvállalták. Az említett distancia a „Szövetségek Szövetségében" is éreztette hatását, de ennél lényegesebbnek tekinthető, hogy 1905 második felében a forradalom fellendülése, 1906 elejétől az ellenforradalom felülkerekedése határozta meg politikai arculatát Radikalizálódott, polarizálódott a szövetség. Szerzőnk a tömörülés társadalmi bázisát három kategóriára tagolta. Alkalmazottak, kispolgári, ill. polgári értelmiségi rétegek politikai szocializációját szolgálta. Az országos szinten szerveződött szövetségek (kb. 20) több mint 120 ezer tagot regiszt-