Századok – 1993

Folyóiratszemle - Barrett; James R.: Amerikanizáció és a munkásosztály átformálása az Egyesült Államokban 1880-1930 I/188

188 FOLYÓIRATSZEMLE harcászati szempontból is kulcsfontosságú volt ez a terület: a Richmondot védő délieknek élelmiszerutánpótlást biztosított, míg az észak felé támadó konföderációs egységek felvonulási útként használták az északi irányba lejtő völgyet. Az északiak két ízben is megkísérelték elfoglalni a völgyet 1864-ben — sikertelenül, sőt, az év júliusában a Jubal A. Early altábornagy vezette ellentámadás elérte Washington külterületeit. Végül Sheridan tábornok vetette vissza Early csapatait 1864 szeptemberében-októberében és véglegesítette az északiak fennhatóságát Virginia nyugati részén. A hadműveletek során an unionista Hunter tábornok a „kemény kéz" politikáját alkalmazta a területen található déli gerillák és szimpatizánsok ellen és tevékenysége szolgált — többek között — közvetlen indokként Early parancsára: utasította John McCausland dandártábornokot Chambersburg elfoglalására és 500 000 dollár beszedésére — amennyiben a,.zöldhasú" bankjegyek helyett aranyban fizettek volna az ott lakók, az összeg 100 000 aranydollárra rúgott volna —, a Hunter csapatai által okozott károk fedezésére. McCausland katonái 1864. július 30-án érték el a várost, ahonnan a pénzemberek már az előző éjjel elmenekültek. A helyi tanács még csak találkozni sem volt hajlandó a konföderációs erők parancsnokával; ezután McCausland a kapott parancs szerint felgyújtotta az épületeket. Senki sem halt meg az akciónál, de annak jellege és brutalitása sokakat megdöbbentett mindkét oldalon. A konföderációs erők főparancsnoka, Robert E. Lee tábornok a korlátozott hadviselés híve volt, azaz a lehetőségek szerint igyekezett a civil lakosságot megkímélni a hadviselés következményeitől. Lee magatartásában a hagyományos déli lovagiasság egyesült a tábornok saját szigorú etikai felfogásával és érzéseit a hadsereg egésze osztotta egyes kivételektől eltekintve. Ez a felfogás viszont nem zárta ki a már említett felsőbbrendűségi érzést a „jenkikkel" szemben általában; esetünkben pedig nem is csak, jenkikkel" álltak szemben: Chambersburg lakói a pennsylvaniai „hollandok" (helyesen németek) sorából kerültek ki. A 19. század közepén az USA-ba áramló ír és német bevándorlóknak nem csak a déliek ellenszenvével kellett szembenézni: az idegenellenes Know Nothing Party amellett, hogy a déli képviselők közel egyharmadát tartotta befolyás alatt a szövetségi törvényhozásban az 1850-as években, Északon is komoly támogatást kapott főleg azokban az államokban, így New Yorkban és Pennsylvaniában, ahova az újonnan jöttek többsége letelepedett. A németekről azt tartották a Délen, hogy szabadgondolkozók, liberálisok és abolicionisták — mind negatív fogalmak a Mason-Dixon vonaltól délre. Ráadásul azt hitték sokan a konföderációs seregben, hogy az északiak csapatait főleg német zsoldosok alkotják ahogy német (elsősorban hesseni) zsoldosokat alkalmaztak a britek is az amerikai szabadságharc során. A déli társadalom felszíne alatt lappangó etnocentrikus és soviniszta értelmeket a háború okozta nehézségek egyre inkább a felszínre hozták, különösen az 1863-at követő időszakban, amikor a gettysburgi és a vele egyidőben vívott vicksburgi csata után az északiak lassan átvették a kezdeményezést mind a keleti, mind a nyugati hadszíntéren. A „hagyományos déli lovagiasság és becsület" kódexe a fehér, Amerikában született és protestáns vallású férfiakra vonatkozott és a déli államok társadalmának íratlan szabályai bizonyos paternalizmussal és lekezeléssel szóltak a kiváltságos rétegbe nem tartozókról, beleértve a nőket, a katolikusokat, az idegeneket stb. Ahogy George Fitzhugh írta nőkről, de megállapítása kiterjeszthető más csoportokra is,:, A védelemhez való jog együttjár az engedelmeskedés kötelességével..." (Sociology for the South: or, The Failure of Free Society, 1854). A déli értékrendet adott esetben brutalitással tartották fent: az íratlan vagy írott szabályok ellen vétőket a kiseprűzéstől a szurokba és tollba való meghempergetésen át a lincselésig sokfajta kegyetlen és megalázó büntetés várta. Ebből a szemszögből nézve Chambersburg lakói vétettek a helyes viselkedés szabályai ellen, egyrészt akkor, amikor a gettysburgi csatát megelőzően lekezelően és gúnyosan fogadták az elcsigázott, szakadt és piszkos déli katonákat, másrészt pedig akkor, amikor nem voltak hajlandók megtéríteni az északiak által okozott károkat, sőt szóba sem álltak a déliekkel. Végső soron a város felégetése elmérgesítette a két fél közötti viszonyt és — legalábbis pszichológiailag — hozzájárulhatott Shermann döntéséhez: Georgiában a felperzselt föld taktikájával kell megtömi a konföderációs-'eróket, egyfajta ősi „szemet szemért" alapon. American Historical Review, Vol. 96, No. 2. (April 1991.) 432-455. Ma. T. JAMES R. BARRETT AMERIKANIZÁCIÓ ÉS A MUNKÁSOSZTÁLY ÁTFORMÁLÁSA AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN, 1880-1930 1880 és 1924 között 25 millió bevándorló érkezett az Egyesült Államokba; a bevándorlók társadalmi összetétele és az amerikai gazdaságban elfoglalt helyük átformálta az amerikai munkásosztály arculatát ezekben az években. A 19. század végétől egyre erőteljesebb amerikanizálási program bonta-