Századok – 1993

Történeti irodalom - Szénássy Barna: History of Matematics in Hungary until the 20th Century (Ism.: UrbánGábor) I/I73

174 TÖRTÉNETI IRODALOM Szénássy Barna könyve pontosan ezzel az előzménnyel foglalkozik, a magyarországi matematikai kutatás fejlődésével a 20. század fordulójáig. A szerző bonyolult és szerteágazó feladatot tűzött maga elé, hiszen a matematika történetének kutatása sokféle ismeretet igényel. Elsősorban is matematikusnak kell lennie, mert egyébként nem tudja a fogalmak és tételek logikai hálózatát értelmezni. Másodsorban pedig alapos és bőséges kultúrtörténeti és tudománytörténeti búvárkodást is kell folytatnia, ugyanis a tudományt valaha kevésbé specializált szakemberek művelték, mint ma. A szerző mindkét szempontból elérte célját, a könyvet eredménnyel forgathatják mind a matematikusok, mind pedig a nem szakember érdeklődők. A könyv öt nagy részre tagolódik, melyből az első a nyomtatás előtti korszak adatait foglalja Érdekes a magyar számnevekről szóló nyelvészeti-nyelvtörténeti fejezet, amelyben különböző elméleteket találunk arról, hogyan alakulhattak ki. Ez a fejezet foglalkozik a rovásírásos és egyéb számolási technikákkal is, amelyet néprajzi emlékek alapján dolgoz fel. Ennek a résznek következő fejezete tartalmazza a kezdetek írásbeli emlékeinek felsorolását Mivel kevés ilyen maradt ránk, ezért a szerző közvetett utalásokat használ fel, hiszen építkezések, kereskedelem, naptárszerkesztés és egyéb hasonló tevékenységek jelzik, hogy meghatározó jelentőségű matematikai ismereteknek kellett az országot elérniük. A felsőbb oktatási intézmények alapítása lényegében ebben a korban kezdődött meg, ezt a gyakorlati élet és a szellemi áramlatok (reneszánsz) egyaránt megkövetelték. Szinte bizonyosra vehető, hogy ezekben az iskolákban komoly szerepet kapott a matematika, bár ezeket az intézményeket nem lehet modem értelemben egyetemeknek tekinteni. A következő nagy rész az elemi aritmetikai ismeretek terjedésével foglalkozik. A középkor-újkor fordulója, vagyis a 17. század az európai matematika robbanásszerű fejlődésének kezdete. Magyarország nem tudta követni ezt a folyamatot. Ennek okait elemzve a szerző azt elsősorban a humanista tudományok népszerűségében találja meg. A rész első fejezete a reformációval induló különböző felekezeti iskolákat vizsgálja meg, a második fejezet pedig az első hazai tankönyvekben tükröződő matematikai ismeretanyagról szól. A korabeli tankönyvek érdekességeként említi a szerző, hogy a számolási eljárások esetlegesek és recept jellegűek, vagyis a tankönyvírók nem tartották elég fontosnak a matematikai gondolkodást, illetve annak kialakítását. Ezen számtankönyvek érdekes információt tartalmaznak a különböző városok pénz- és mértékegységeire vonatkozólag. A szerző érzékelteti a feladattárakból vett idézetekkel a török és német megszállás alatti élet hangulatát. A második rész utolsó két fejezete a 17. század matematikai kézirataival és az első hazai disszertációkkal foglalkozik. A szerző rendelkezésére álló forrásanyag az ország különböző levéltáraiban elszórva található. Értékelése szerint ezek viszonylagos nagy száma igazolja, hogy a hazai intézmények egyre szorosabb, bár még esetleges kapcsolatot alakítottak ki az európai egyetemekkel. A nehézség ezen dokumentumok vizsgálatánál az, hogy "matematika" címszava alatt ekkoriban a technikai és termésszettudományok széles körét értették. A modem értelemben vett matematikai dolgozatok száma viszont csekély, és az általuk tanúsított szakmai színvonal is átlagosnak tekinthető. A çzerzô értékelése szerint ez azt jelenti, hogy a külföldön tanuló magyar fiatalok korszerű matematikai ismeretekkel tértek haza, új eredményekkel azonban nem tudták segíteni a tudomány fejlődését. Az ország gazdasági és kulturális hátterét figyelembe véve, a törökdúlás után ez is igen szép eredmény. A könyv harmadik része a tényleges matematikai kutatások megindulásával foglalkozik. A 18. században a matematikai eredmények az alkalmazhatóság szempontjából jelentettek lényeges fejlődést, gyorsan növelve a matematikai diszciplínák számát. A rész első fejezete az ország gazdasági, külpolitikai helyzetét elemzi. Ennek ellentmondásossága abban állt, hogy miközben a bécsi kormány az országot gyarmatként és mezőgazdasági bázisként kívánta konzerválni, az abszolutizmus korszerűsítő hatásai viszont fokozták a modem társadalmi ismeretek iránti fogadókészséget. A matematika ellenben nem tartozott azon tudományok közé, amelyek komoly hatással lettek volna a szellemi életre. Szénássy Barna idézi azoknak a korabeli gondolkodóknak a szavait, akik a matematika fontosságát hangsúlyozták. Matematikai témákkal foglalkozni divat volt, tehát sok olyan tudós is próbálkozott matematikai problémákat megoldani, akik más tudományágakban komoly eredményeket értek el. Az oktatási rendszer átalakulása, melyet az első és a -násodik Ratio Educationis kényszerített ki, bizonyos mértékig kedvezett a matematikának. A gazdasági tevékenység ugyanis megkövetelte bizonyos számolási, földmérési és hasonló feladatok megoldását. Ennek következtében számtan- és mértankönyvek születtek fokozódóan nagy számban. A közép- és a felsőoktatásban is megnőtt a matematika szerepe, még ha ez a növekedés a szerző véleménye szerint lassabb is volt a kelleténél. A rész következő két fejezete Hatvani István és Segner János András tevékenységével foglalkozik. Mindkét tudós széleslátókörű volt és nagy hatású pedagógus. A Debrecenben tanító Hatvani foglalkozott a matematika elméleti és gyakorlati feladataival egyaránt. Ő volt az első, aki Magyarországon olyan