Századok – 1993

Történeti irodalom - Lemay; Edna Hindie: Dictionnaire des constituants 1789–1791 (Ism.: Hahner Péter) I/I67

167 TÖRTÉNETI IRODALOM pusztán ideológiai alapon cáfolva) és a vitatott kérdésekben vallott nézetek megjelenésében( pl. az orosz abszolutizmus sajátosságainak és a hivatalszervezetnek a kapcsolata, vagy az 1720-60-as évek Oroszországának megítélése) látjuk. Kurunczi Jenő EDNA HINDIÉ LE MAY DICTIONNAIRE DES CONSTITUANTS 1789-1791 Párizs, 1991, Universität) 1022 I. AZ ALKOTMÁNYOZÓK LEXIKONA A nagy francia forradalom bicentenáriumi ünnepségei után két évvel jelent med Edna Hindié Lemay Dictionnaire des Constituants című, két kötetes műve. Ez a lexikon — vagy inkább névtár? — azok közé tartozik, amelyek egy-egy szűkebb szakterületet dolgoznak fel, viszont annál részletesebb, pontosabb és megbízhatóbb adatokat közölnek. Mióta Kuscinski 1916-ban kiadatta Dictionnaire des Conventionnels című lexikonát, amelyben közzétette az 1792 és 1795 között ülésező francia Nemzeti Konvent valamennyi képviselőjének az életrajzát, a francia történészek körében újra meg újra felmerült egy hasonló jellegű összefoglaló mű terve, amellyel az 1789 és 1791 között ülésező Alkotmányozó Nemzetgyűlés képviselőinek életét és tevékenységét mutatnák be. Georges Lefebvre és Anne Terroine 1939-ben hozzá is látott a kutatómunka megindításához, s másfél évtizeden át csoportjuk szervezett adatgyűjtést folytatott Franciaország levéltáraiban és könyvtáraiban. Az ötvenes évek elején azonban anyagi támogatás hiányában fel kellett hagyniuk a munkát. „1986-ban — írja François Fruet az előszóban — Edna Lemay volt olyan bátor, hogy átvegye a fáklyát... Bár Franciaország már gazdagabb volt, a tudományos publikációkat mégsem támogatta bőkezűbben. Egy történésznő energiájának azonban sikerült felülkerekednie a látszólag leküzdhetetlen anyagi akadályokon. Edna Lemay pénz nélkül is képes volt létrehozni egy munkacsoportot, mozgósítani a szakértelmet, összefogni a kutatásokat és találni egy kiadót." Áldozatkész munkájának eredményeképpen egy információkban rendkívül gazdag, s bibliofil szempontból is megragadó, kétkötetes mű született, amely az elkövetkező évtizedekben a francia forradalom történészeinek nélkülözhetetlen segédeszközévé fog válni. A Dictionnaire des Constituants-l akár a nagy francia forradalom első, alkotmányos monarchiste szakasza enciklopédiájának és kronológiájának is tekinthetjük. A lexikon-jellegű részt ugyanis egy mindezidáig egyedülállóan részletes kronológiai fejezet előzi meg, amely a rendi gyűlés 1788-as összehívásának napjától egészen az Alkotmányozó Nemzetgyűlés 1791-es feloszlásának pillanatáig napról napra ismerteti a fontosabb eseményeket, s a képviselők által megvitatott kérdéseket. Ezután betűrendben követi egymást a Nemzetgyűlés 1315 tagjának életrajza.,.Hasztalan lett volna kísérletet tenni Barnave, Mirabeau, Pétion vagy Robespierre életrajzának újraírására — közli velünk Edna Lemay a bevezetésben — és megfelelő dokumentumok hiányában nem lehetett megírni a »kevésbé ismert« vagy »ismeretlen« képviselők életrajzát. Szónoklataik figyelmes végigolvasásával mindazonáltal bemutatjuk az Alkotmányozó Nemzetgyűlésben játszott politikai szerepüket, amellyel a nagyobb szónokok életrajzai egyáltalán nem, vagy csak csekély mértékben foglalkoztak." Politikai pályafutásukon kívül azonban valamennyi képviselőről megtudhatjuk, hogy kik voltak nagyszülei (!), szülei, testvérei és házastársai, milyen tanulmányokat végzett, mit tett 1789 előtt és 1791 után, valamint azt is, hogy az adatok milyen forrásból származnak, s milyen művekből tudhatunk meg többet az „alkotmányozókról". Egyes képviselők esetében még a hátrahagyott vagyonukról is tájékoztatást kaphatunk. Annak ellenére, hogy Edna Lemay hasztalannak tartotta egy-egy új Mirabeau- vagy Robespierre-életrajz összeállítását, a jelentősebb személyiségek pályafutását bemutató, többhasábos, hosszú szócikkekkel mégiscsak olyan alapos, mélyenszántó, s az 1789-91-es időszakot tekintve részletes információkat nyújt, amelyeket az egyes történelmi személyiségek majdani életrajz-írói sem nélkülözhetnek. Valamennyi említett eseményről megtudhatjuk, hogy egészen pontosan melyik napon is történt, megismerhetjük a képviselők nyomtatásban megjelent műveinek pontos adatait, valamint azt is, hogy melyik szabadkőműves-páholy tagjai voltak. Nyolc színes, s mintegy száz fekete-fehér ábra mutatja be a jelentősebb személyiségek portréit. A több mint másfélszáz oldalas függelékben megtalálhatjuk a Nemzetgyűlés egymást követő elnökeinek és titkárainak listáját, a harmincnégy bizottság meg-megújltott tagságának névsorait, a képviselők választókerületeik szerinti pontos felsorolását, a leggyakrabban felszólaló szónokok nevét, valamint egy igen részletes tematikus indexet és egy bibliográfiát. Edna Lemay