Századok – 1993
Tanulmányok - Sándor Pál: Deák Ferenc a történelmi személyiség I/3
12 SÁNDOR PÁL társaságában. Mások pedig ha meglátják, csodálkozó pillantások kíséretében gyorsan továbbállnak, hogy ne adjanak alkalmat a vele való találkozásra. Deák a közömbösségig nyugodt nemtörődömséggel viselkedett. Fesztelenül mozgott Bécs utcáin, tárgyalt a kancellária hivatali termeiben. Először a kisebb rangú hivatali beosztottakkal, majd Kollowrát Ferenc Antallal, az államtanács belügyi szekciójának legfőbb vezetőjével, az őt figyeltető kancellárral, majd Károly és Lajos főherceggel s végül magával az uralkodóval is. Deák a diplomácia körültekintő szabályai szerint járt el az ügy sikere érdekében. Nagy hangsúllyal választotta el az uralkodó személyét és az uralkodóházat a kormányzat jogtipró magatartásától és nyíltan kijelentette alapelvét: egyfelől az uralkodóházhoz való ragaszkodását, másfelől ennek feltételéül szabta a magyar törvényhozás tiszteletben tartásátZ4 4 Hajlékony diplomatikus magatartás az uralkodóház felé egyrészt, másrészt a személyi- és szólásszabadságot kiharcolni szándékozó, azt törvényes biztosítókkal körülbástyázó állhatatosság a magyar törvényhozás védelmében. Ez a lényege ekkor Deák politikai álláspontjának. A személyes tárgyalások végeztével minden kérdés elől kitért és a kihallgatások tartalmáról semmit sem árult el. Sem bécsi ismerőseinek, akik, midőn értesültek, hogy az uralkodóval is tárgyalt, most már ugyancsak faggatták az eredményekről, sem az itthoniaknak, amikor március elején visszatért Pestre. Az minden esetre tény: Wesselényi március 30-án Gräfenbergbe utazhatott szembajának gyógyítására végett, anélkül azonban, hogy a nyakába varrt vád alól felmentették volna. Április 15-én Zala megye közgyűlésén feliratot fogadnak el: „Báró Wesselényi Miklós és Kossuth Lajos ellen hozott ítéletre tett végzésről" címmel. A feliratot Deák fogalmazta. Lényege: a szólásszabadság rendíthetetlen védelme, a nyilvánosság s általában a magyar törvényhozás tiszteletben tartása passzív ellenállással a kormányzat politikájával szemben. Mindaddig, amíg az uralkodó a nemzetnek ezt a sérthete len jogát nem biztosítja. A felirat hangja méltóságteljes, érvelése világos, a meggyő: 5dés erejéből fakadt. Ugyanaz a politikai álláspont fejeződik ki benne, amit Deák a s íemélyes tárgyalások alkalmával is kifejtett az udvarnál. Ezúttal is a kormányzat feje felett ad lehetőséget az uralkodónak a nemzet alkotmányos jogainak tiszteletben tartására. Mert, ha az uralkodó nem él a nemzet által felkínált lehetőséggel, ha mégsem kap a nemzet „bizodalmat", akkor — szól a felirat e része — „mostanra és a jövendőre nemzeti jussainak hív érzetében ellene mondunk mindannak, ami akárhogy és akármikor törvényeink és jussaink ellen tétetnek.. .mindazokat erőnélkülieknek, nem kötelezőknek s erőszak szüleményeinek nyilatkoztatjuk." Akkor ünnepélyesen kijelentjük — folytatódik a szöveg —, hogy „elidegeníthetetlen jussaink, igazságunk és ártatlanságunk érzetébe burkolva, néma hallgatással fogjuk a jövendőt várni annak tudatában, hogy erőszak boldogságot felgázolhat ugyan, de just meg nem semmisíthet, s azon meggyőződéssel, hogy bármi súly alatt is csak vállaink, de lelkünk soha is roskadni nem fognak."45 A kifejezés a „néma hallgatás"-ról, nem más, mint a Deák-féle politikára oly jellemzően passzív ellenállás egyik politikai formulája és gyakorlata! Ennek a politikai álláspontnak a jegyében készülnek a megyei követutasítások az 1839 júliusára meghirdetett országgyűlésre, amelynek vezérelvét Deák dolgozta ki. Tudniillik: „az alsótábla addig semmi esetre sem bocsátkozik az uralkodó indítványainak tárgyalásába, amíg előbb pozitív törvényt nem hoztak a felségsértés és a
