Századok – 1993
Beszámoló - Görgey emlékülés (-n. –r.) I/I47
148 BESZÁMOLÓ be, hogy ezt a kérdést is, miként múltunk más kérdéseit, a racionalitás szellemében és a tények ismeretében kell ábrázolni. A következő előadó, Urbán Aladár egyetemi tanár „Görgey és Kossuth 1848 szeptember-októberében" címmel foglalta össze a rendelkezésre álló ismereteket. (Szövegét lásd e számunkban, a 37-69 1.) Katona Tamás a miniszterelnökség politikai államtitkára, Görgey önéletrajza 1988. évi modern kiadásának gondozója, „Görgey Vág-menti hadjárata 1849 júniusában" címmel tartotta meg előadását. Bevezetőjében emlékezett az 1989. május 21-én ugyancsak a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban tartott konferenciára, amelyet Budavár visszavételének 140. évfordulóján rendeztek. Ennek kapcsán hangsúlyozta, hogy az április 26-án lezajlott komáromi ütközet után Buda visszafoglalása kellett, hogy a következő hadműveleti cél legyen, hiszen a nyugati irányba folytatandó hadműveletekhez a Duna mint fontos közlekedési útvonal elengedhetetlen volt. Ehhez pedig ki kellett iktatni az osztrák kézen lévő Budának a dunai hajózást ellenőrző szerepét. Csak ez után lehetett szó újabb támadásról a nyugat-magyarországi osztrák erők ellen, amelynek a feltételei így 1849 júniusára értek meg, amikor mind az ember-, mind a hadianyagban a megfelelő utánpótlás megérkezett. A feltételek azonban nem voltak kedvezőek, mert Görgey nem várhatott erősítést a délvidéki hadszíntérről, miközben megindult már az orosz intervenció. A hadműveleti cél tehát az lehetett, hogy vereséget mérjenek az osztrák főerőkre, mielőtt megérkezik az orosz hadsereg. A Vág mentén azonban június 16-án nem sikerült a magyar hadtestek között a kívánatos együttműködést biztosítani, míg június 20-22-én a Görgey által személyesen vezetett zsigárdi ütközetet a Haynau segítségére érkezett orosz Panyutyin-hadosztály döntötte el. A vereség ellenére még volt realitás a Görgey által a június 26-án a minisztertanácsnak előterjesztett javaslanak, ami biztosíthatta volna a magyar hadsereg számára a hadászati kezdeményezés lehetőségét. A június 28-i győri vereség, s az ennek hírére a Tisza-Maros térségébe elrendelt összpontosítás ezt lehetetlenné tette. Ennek az új hadműveleti tervnek — a térségben még osztrák kézen lévő Temesvárral — egyetlen realitása volt: a menekülés útjának biztosítása. Katona Tamás rámutatott arra is, hogy az az állítás, miszerint Görgey elfogadta, majd visszautasította volna ennek a Maros-menti összpontosításnak a tervét, nem igaz. Ez Görgey két levelének szándékos összekeveréséből adódó állítás, mert ő előbb ellenezte, majd a kormányküldöttek megérkezése után elfogadta a tervet. Ezt a sorrendet a két levél iktatószámának figyelembe vételével lehet helyreállítani. A Dembinszki-féle összpontosítási terv — hangsúlyozta az előadó — nem késleltette, hanem meggyorsította az osztrák és orosz erők egyesülését, amit Görgey a maga visszavonulási taktikájával próbált késleltetni. A Dembinszki által kezdett és a megérkező Bem által elvesztett temesvári csata után nem maradt más ésszerű megoldás, mint a fegyverletétel. Hermann Róbert, a Hadtörténeti Intézet tudományos munkatársa „Görgey mint politikus" címmel tartotta meg előadását. Rámutatott, hogy Görgey politikai megítélése két szélsőség irányába tendált. Az egyik szerint nézetei kezdettől erősen eltértek Kossuthétól, így a közöttük támadt feszültség nem egyszerűen a civil politikus és a katonai vezető ellentéte volt. A másik álláspont azt hangsúlyozta, hogy Görgey a katona valójában nem értett a politikához, így ha mégis ilyen kérdésekben
