Századok – 1993

Figyelő - Tomka Béla: A bank–ipar kapcsolat Németországban 1850 és 1913 között. Viták és súlypontok az irodalomban I/I27

FIGYELŐ 129 hogy „a bank mindig rendelkezik folyékony, mindig ütőképes formájú tőkével: pénztőkével. A vállalat azonban rá van utalva az áru visszaváltoztatására".1

0 Két tényező tovább mélyíti ezt a folyamatot: egyrészt a csökkenő tendenciájú profitráta — ennek bizonyítására Marx érvelését használja Hilferding —, másrészt az ipar monopolizációs folyamata. A monopolizálódó iparágak vállalatainak profitja különösen vonzóvá teszi őket a bankok számára, amelyek egyre többet fektetnek be ilyen cégekbe. A bank és ipari tőke — idővel mind jelentősebbé váló — összefonódását definiálja Hilferding finánctőkeként. A vázolt folyamat eredményeként a monopolizáció, a kartellizáció egyre erősödő tendenciává válik, s végül kialakul a mindent átfogó generálkartell. Hilferding bankuralomról is ír,

11

de pontosan nem határozza meg ennek mibenlétét. Érvelésében a következő elemeket találjuk: A bankok 1., növekvő arányban részesednek az ipari profitból, amiben a kamatok egyre jelentősebb részt tesznek ki;1

2

2., elsajátítják az alapítási nyereséget;13 3., döntő befolyásra tesznek szert a velük kapcsolatban álló iparvállalatok üzletpolitikájának meghatározásában.1

4 Az osztrák marxista teoretikus az ipari tőke feletti bankuralmat olyan általános jelenségnek tartotta, amely a kapitalista fejlődés előrehaladtával előbb-utóbb minden gazdaságban megjelenik, tehát elméletét, bár a németországi-ausztriai fejlődés alapján dolgozta ki, általános, nem pedig történeti teóriának szánta. Gerschenkron az iparosodás tipológiáját kívánta megalkotni. Anglia jelenti számára az iparosodás alaptípusát, ahol a „fokozatosabb jellegű iparosítási folyamat és a tetemesebb mértékű tőkeakkumuláció (...) nem tette szükségessé olyan fejlődésre serkentő speciális intézményi eszközök kiakítását, amelyek gondoskodnak a hosszú távú ipari tőkéről."1

5

Az elmaradott országok ipari fejlődése ellenben — éppen alulfejlettségük következtében — más úton megy végbe, mint a korábban iparosodottaké. Az iparosodás különbségei sajátos intézményekből és ideológiákból adódnak, amelyek az elmaradottság leküzdésének felgyorsítására és a hiányzó előfeltételek helyettesítésére szolgálnak (ezért is kapta a gerschenkroni elmélet a „szubsztitúciós elmélet" elnevezést), s amelyek az elmaradottság okától függően változnak. Két fő intézmény pótolhatja a hiányzó vállalkozói réteget, annak kezdeményezőkészségét, illetve a nem kielégítő tőkefelhalmozást. Az egyik az állam lehet, amely ott jut szerephez, ahol az elmaradottság különösen nagymérvű. Az iparosodás ezen újabb, a nagy állami feladatvállalással jellemezhető típusába tartozik Oroszország, ahol az 1890-es években és 1907 után a vámpolitika, s egyéb közvetlen, az ipar számára nyújtott központi támogatás jelentősen hozzájárult az iparosodás megindulásához. Másutt, ahol az elmaradottság már nem volt ennyire nagymértékű, a bankok vették át az állam szerepét. Ennek a kategóriának ideáltípusa Németország, ahol a tőkehiányban jelentkező elmaradottság a bankok fokozott feladatvállalásával volt legyőzhető. ,A német bankok, amelyek az univerzális bankok mintaképei lehetnek, sikeresen kombinálták a Crédit Mobilier eszméjét a kereskedelmi bankok rövid távú tevékenységével."16

így jöttek létre az univerzális bankok, amelyek „elkísérték az iparvállalatokat a bölcsőtől a koporsóig, alapításuktól a felszámolásukig, életük minden viszontagságán keresztül." A bankok „az iparvállalatok befolyásolásának olyan fokára tettek szert, amely a pénzügyi kontroll szféráján túl a vállalkozói és igazgatási