Századok – 1992

Történeti irodalom - „Ruszalka Dnisztrova”. Dokumentü i misterialü. (Ism.: Niederhauser Emil) V–VI/665

történeti irodalom 665 egész könyvön végigvonuló historiográfiai módszer az álláspontok sokaságának tárgyilagos ütköztetése ellenére - kiderül: Vadász Sándor véleménye szerint 1793/94 elvei nem kompromittálják 1789-et. A jakobinus diktatúra történelmi jogosultságára inkább igennel, mint nemmel felel. Ezzel nem a modern „divatot" követi. A könyv nemcsak historiográfiából és a jakobinusok „ügyében" való állásfoglalásból áll. Rendkívül széles skálán mozog. Jeles, de nem feltétlenül közismert személyiségek bőségesen dokumentált pályája (Grégoire, Mirabeau, Brissot stb.) mellett szó van a forradalom felvilágosodás kori gyökereiről, a forradalom hétköznapjairól, a női emancipáció korabeli kérdéseiről, a forradalom által választott antik múltról és a szimbólumokról is. Mindezt Vadász Sándor jó stílusban tárja olvasói elé. S most, ahogy illik, a kritikai megjegyzések. A legkevésbé , A felvilágosodás - a francia forradalom előkészítője" című fejezet tetszett. A felvilágosodás szerepe ugyanis nem az (vagy nemcsak az), hogy nagy műveket hozott létre, amelyek beépültek a forradalmárok érvrendszerébe. Márcsak azért sem, mert talán csak Rousseau művét („A társadalmi szerződésről") nem értelmezték félre, s Robespierre bízvást magánál hordhatta. A többi felvilágosító minden bizonnyal vérpadra került volna a francia forradalom idején, ha megéri, de a többség az 1793-as fordulat előtt is megrettent volna már. A felvilágosodás eszmerendszere talán áttételesebben hatott az itt bemutatottnál. Fő szerepe valószínűleg abban állt (amit az idézett Bürke érint), hogy ideológiailag alátámasztotta a,,tiszteletlenséget" a történelmi képződmények, így a királyság, a fennálló társadalmi és erkölcsi rend iránt. Ez a külsődleges racionalizmus a felvilágosodás igazi hozzájárulása a forradalomhoz, amit egyébként „A felvilágosodás dialektikája" szerzői (Horkheimer és Adorno) olyannyira kárhoztatnak. A másik megjegyzésem formai jellegű. A részben szintetizáló igényű, részben kuriózumokra ügyelő — mindig érdekesen és áttekinthetően megírt — fejezetek túlságosan őrzik a köteten belülr önállóságukat. Lehet, hogy a szerző szándéka szerint történt így, minthogy a cím — „Emberek és eszmék a francia forradalomban" — eleve laza szerkezetre utal. Egyes fejezetek között olyan kapcsolatot látok, mint ugyanazon témában mozgó, egymáshoz szervesen illeszkedő tanulmányok között, amelyek azonban esetenként műfajilag divergálnak. Egész más historiográfiai fejezet és a forradalom hétköznapjait taglaló rész hangvétele. Végül, és az elózőekből következően: a könyv különböző olvasói rétegeknek szól. Vannak fejezetek, melyek kimondottan a szakma érdeklődésére tartanak számot s vannak, amelyek inkább az oktatásban hasznosíthatók. A hatalmas téma és a szerteágazó anyag kis szerkezeti és hangvételbeli egyenetleségeket okozott Ez azonban nem von le Vadász Sándor érdemeiből. Könyvét, a francia forradalom tíz évének színes, hostoriográfiai és eszmetörténeti áttekintését (amely egyúttal magyar részről hozzájárulás a 200. évforduló megünnepléséhez) mind a szakemberek, mind a téma irént érdeklődő olvasók haszonnal forgathatják. Poór János „RUSZALKA DNISZTROVA". DOKUMENT!) I MATERIALÜ. Kiív, 1989, Naukova Dumka, 544 I. A Ruszalka Dnisztrova 1837-ben jelent meg a budai Egyetemi Nyomdában. Német alcíme szerint rutén népdalokat tartalmaz, valójában ezen kívül az ún. galíciai ukrán („orosz") triász, Jakov Holovackij, Markiján Saskevics és Ivan Vahilevics költeményeit és szerb népdalok fordítását is. Az ukrán nemzeti megújulási mozgalom egyik fontos eseménye volt. A cenzúra ugyan betiltotta, a kinyornott példányokat elkobozták (1849-ben adták vissza!), mégis jelentős dátum volt. Összesen 800 példányban jelent meg. Amikor 1950-ben fotóü'piás kiadásban akarták újra kiadni, alig találtak hozzá eredeti példányokat (288.) Az Ukrán SzSzK lvovi társadalomtudományi intézetének és az ukrán központi állami levéltárnak a munkatársai állították össze ezt a kötetet F. I. Szteblij felelős szerkesztő vezetésével, aki a bevezető és a jegyzetek összeállításában is részt vett. A rövid bevezető áttekintést ad a triász tevékenységéről, behelyezi a korba, kiemeli antifeudális, antiklerikális és nemzeti nézeteiket, lengyel kapcsolataikat. Hangsúlyozza, hogy egy szláv föderáció keretében kívánták megoldani Ukrajna önállóságát. Ezt követi 327 dokumentum, levelek, sokszor csak részletekből, hivatalos iratok, emlékiratok, későbbi megemlékezések. Mindez szoros időrendben, a tárgyra való tekintet nélkül, de így talán a legáttekinthetőbb. Eredetileg 500 iratot gyűjtöttek össze, jórészt levéltári anyagot, még bécsi levéltárakból is, meg a budapesti helytartótanácsi levéltári állagból. Persze akadnak már korábban kiadott írások, meg különösen az utóéletet szemléltető második részben a sajtóból vett