Századok – 1992

Történeti irodalom - Rókay Péter: Salamon és Pója (Ism.: Kristó Gyula) V–VI/660

történeti irodalom 663 királyok apostoli jogának „igazolására" a Szilveszter-bullát. Hasonló hamisítást egy nemesnek vélt cél érdekében Alvise Marcello pólai püspök is elkövethetett 1657-ben, akiről tudjuk, hogy mindent megtett a hat ereklye általa csodás eseménynek véh meglelése népszerűsítése érdekében: félreverték a harangokat, körmenetet rendeztek, MarceDo püspök értesítette a pápa bíboros-államtitkárát, a velencei dogét, majd irodájával 1658-ban könyvben kiadatta az ereklyék megtalálásának történetét és annak mellékleteként az 1487. évi közjegyzői okmányt Salamon pólai kultusza eszerint újkori tudós koholmány lenne, ám a kultusz kialakulásának egészen konkrét okait csak nagyon alapos pólai helytörténeti kutatások deríthetnék fel. Feltevésünkből az is világos, hogy nem tekinthető kontinuusnak Salamon pólai kultusza esetleges pólai eltemetésétől vagy akár Kézai krónikájától (1282-1285) sem a 15. század végéig (ami eszerint fiktív dátum), sem 1657-ig. De vajon hogyan alakult ki az a hiedelem, hogy Salamon Pólában nyugszik? Úgy gondoljuk, Salamon valóban elesett az 1087. évi balkáni katonai akció során. Ezt négy forrás(csoport) összevetése alapján nagy biztonsággal meg lehet állapítani. A magyar krónika sejteti Al-Duna vidéki halálát. A menekülés során — olvashatjuk ott — kevesedmagával átkelt a Dunán, majd bement egy sűrű, sötét erdőbe, és soha többé nem mutatkozott. Bizonyos, hogy Salamonnak László és Kálmán kori magyarországi megjelenéséről szóló krónikás hírek ehhez képest másodlagosak. A krónika itt idézett helyén olvasható információ végeredményben a halál eufemisztikus leírása. Erről a balkáni katonai akcióról Anna Komnene is tudósít. Sankt Blasieni Bernold pedig 1087-nél egyértelműen Salamon haláláról ír. Mindehhez hozzá kell tennünk: felesége, Judit 1088-ban új házasságra lépett. Az ezekről az eseményekről tudósító források egymástól független, különböző országokban, különböző nyelveken (Magyarországon, Nyugat-Európában, Lengyelországban latin nyelven, Bizáncban görög nyelven) íródott kútfők, Salamonnal kapcsolatos híreik kölcsönösen kiegészítik, illetve erősítik egymást. De mert Salamon idegen földön hunyt el, utóbbi kétkedő gyanakvások kaptak lábra, hogy vajon tényleg meghalt-e ott és akkor. Kézai Simon krónikája szerint Salamon szerzetesi ruhában visszatért Székesfehérvárra, alamizsnát fogadott el László király kezéből. Póla városában nagy szegénységben fejezte be életét, itt is temették el. Felesége, Zsófia hűséges maradt Salamonhoz, pénzzel támogatta Pólában tengődő férjét, s annak halála után apáca lett. Ez a tudósítás (amely elsőként szól Salamon és Póla kapcsolatáról) minden pontján magán viseli a tendenciózus ábrázolás és a hiteltelenség bélyegét. A tendenciózus beállítás abban figyelhető meg, hogy a Salamonra ráismerő László királyt, aki immár 1192 óta az egyház hivatalos szentje volt, mentegeti: nem azért kerestette Salamont, hogy ártson neki. A tévedések sorozata pedig nyilván Salamon pólai halálával és ottani eltemetésével kezdődik, Salamon feleségének Zsófiaként való említésével folytatódik és apácává válásával zárul. Erre az adatsorra aligha lehet ráépíteni Salamon és Póla kapcsolatának szilárd épületét. A Salamon hagyomány újabb epizódja szerint még Kálmán király korában is látták az exkirályt Magyarországon. Fontos azonban hangoztatni, hogy Salamon halálának és/vagy eltemetésének színhelyeként nem csupán Póla szerepel a forrásokban, hanem más országok, tájak és városok is, így Székesfehérvár külvárosa (a falakon kívül), Ausztria vagy Stájerország, Németország, Itália és a horvátországi Lepoglava. Salamon életpályájának 1074-1087 közti szakaszában bizonyosan megfordult rokonainál, az isztriai őrgrófoknál, s ez a pólai tartózkodás változott át az idő múlásával pólai halálára és eltemetésére, mivelhogy elhunytát és eltemetését bizonyos titokzatosság lengte körül, legalábbis az nem a magyar királyoktól megszokott körülmények között következett be. Ez a pólai hagyomány tehát nagy valószínűséggel nem pólai eredetű, amint hogy 1657-ig nincs is nyoma Pólában Salamon kultuszának. Viszont 1657-től kezdve megfigyelhető pólai tisztelete azon a — megbízhatatlan — magyar krónikás hagyományon alapult, tudatosan megkomponálva, hamisításoktól sem visszariadva arra épült, hogy Póla egy magyar király utolsó otthona és földi porhüvelyének befogadója volt. Úgy tűnik tehát, szemben Rokay Péter megállapításával, nem űr tátong Salamon utóéletének évszázadai között, hanem annak különböző, egymással szorosan össze nem függő szakaszai vannak. Pólai tengődése és halála (eltemetése) késő Árpád-kori magyarországi kombináció, 17. századi pólai kultusza viszont ezzel a fiktív pólai tartózkodással össze nem függő, azzal nem kontinuus (de mégis a fiktív hírre építő) mesterséges pólai „hagyomány"-teremtés eredménye. Figyelembe véve a sok sok bizonytalanságot, azt, hogy magunk sem lehetünk bizonyosak itt elmondott elképzelésünk feltétlen igazában, természetesen mi sem mondhatunk mást, mint amit Rokay Péter mondott Salamonról nagy elmeéllel felépített művének utolsó mondatában: Bárhol is nyugszik Salamon, nyugodjék békében Krisló Gyula