Századok – 1992
Közlemények - Sz. Jónás Ilona: Szent Honorátusz 13. századi verses legendája VJVI/634
640 sz. jónás ilona jét, nincs más vágya, mint visszatérni szerzetestársaihoz Lérins szigetére. De a város főpapjaként is alázatosabb mint valaha, csak az imát, a meditálást óhajtja, s folytatja aszkéta életét, a böjtöket, az önsanyargatást. Az eredeti Hilarius-féle életrajz írja, hogy Honorátusz arlesi püspöksége alatt is megőrizte szerzetesi ruháját. Raimon Féraud művében a szent legfőbb erényei és az ezzel kapcsolatos csodák a ferences rend 13. századi szellemiségének felelnek meg. A lemondás és az alázatosság, az ínségesek és nyomorultak iránti karitásszal párosult. Mikor Arles-ben éhínség pusztított, a város lakói főpapjukhoz fordultak, kérve imádkozzék a szegény népért, akik éhhalállal pusztulnak el. Honorátusz a városból minden gabonát egy halomba gyűjtetett, megáldotta, majd Isten segítségét kérte. S íme a gabona sokasodni kezdett olyannyira, hogy nemcsak kielégített minden szükségletet, de maradt is egész esztendőre elegendő. Amije volt, mindenét kiosztotta a szegények és betegek között, akik egyre többen jöttek hozzá segítségért. Az egyik napon egy rettentő beteg s undon'tó sebekkel borított leprás érkezett, akitől mindenki elmenekült. Honorátusz azonban megcsókolta a szerencsétlent, vigasztalta, házába vitte, enni adott neki, ágyába fektette, saját kezeivel megmosta sebeit. S íme ahogy arcára nézett, hirtelen égi ragyogást látott tündökölni rajta, s ebből megértette, hogy maga Krisztus az, aki megjelent előtte.34 Ez a motívum különösen jellemző a kor spiritualitására. Az ismert Szent Erzsébet legenda leprózus epizódja nem egyetlen példa az egykorú hagiográfiai irodalomban, hogy a betegben, a nyomorultban, az ínségben levőben a szenvedő Krisztust látták.3 5 Az 1297-ben meghalt Toulouse-i Szent Lajos élterajzában olvashajtuk, hogy rendszeresen adott alamizsnát a szegényeknek, s különösen nagy együttérzéssel viseltetett a betegek, a nyomorultak, a szenvedők iránt36 . A leprások számára kórházat alapított, ahol gyakorta látogatta és ápolta maga is a betegeket. F.gy leprással való találkozásának leírása igen sok rokonvonást mutat a Honorátusz életrajzban levő epizóddal.3 7 A hasonlóság nem véletlen. Honorátusz arlesi fópásztori tevékenysége minduntalan Szent Lajos toulouse-i püspökségét idézi. Lajos, Anjou II. Károly Szicília és Provence királyának és Magyarországi Máriának második fia, aki az elsőszülött Martell Károly 1295-ben bekövetkezett halála után a trón örököse lett, de lemondott öccse Róbert javára, ő maga pedig a ferences koldulórendbe lépett. Püspöki kinevezését nem akarta elfogadni csak szerzetesi fogadalomtétele után. Főpapi székében is megtartotta szerzetesi ruháját, s szívesebben tartózkodott ferences társai között, mint prelátusi székében. Toulouse a kathar eretnekség központja volt s Szent Lajos püspöksége idején még erősek a városban a belső konfliktusok. Az életrajz hangsúlyozza, hogy püspöksége alatt megerősítette a város békéjét, amelyet az eretnekek felzavartak.38 A Honorátusz életrajz szintén részletesen számol be Arles városának belső széthúzásáról, az eretnekek polgárháborút kirobbantó tevékenységéről. Honorátusznak is sikerült meggátolni a megosztást, helyreállítani a városban a békét, és nyugalmat, elűzni az eretnekeket 39 Mintha csak Szent Lajos kanonizációs anyagának szövege ihlette volna a szerzőt e részletek megírásában. A két szent élterajzában fellehető hasonlóságok, éppúgy, mint Honorátusz legendás magyar királyi származása, bizonyos történelmi párhuzam megvonására enged lehetőséget.
