Századok – 1992
Tanulmányok - Szakály Ferenc: A magyar nemesség a török hódoltságban V–VI/562
a magyar nemesség a török hódoltságban 591 azért döntöttek az általuk általában már huzamosabb ideje bérelt pusztarészek — nagyobb egyszeri kiadással járó — zálogbavétele mellett, mert tartottak jól bevált ottani üzemhelyeik elvesztésétől s fokozottabban be akarták magukat biztosítani azok használatában. (Félelmük nem volt alaptalan, hiszen a zálogolások elszaporodásának időszakában szerte a hódoltságban a bérleti díjak emelkedését tapasztalhatjuk, ami a növekvő kereslet csalhatatlan jele.200 Különösen szembetűnőek ezek az összefüggések a kiskunhalasi Tegzes család zálogolásai esetében. Miskolcon lakó Patay István Pest-Pilis-Solt 1667. január 22-i közgyűlésén tiltotta Homokmégy, Karácsony, Mégy, Pálfölde, Sár, Szakmár és Szentdemeter pusztáinak használatától a szomszédos helységek — név szerint Bőd, Foktő, Fülöpszállás, Harta, Izsák, Kalocsa, Kiskunhalas, Ordas és Pataj (mind Solt m., illetve Kiskunság) lakóit.20 1 Nyilvánvaló, hogy a tiltakozás elsősorban a két legerősebb környékbeli település — Dunapataj és Kiskunhalas mezőváros — expanziójának igyekezett útját vágni. Ezt a feltételezést igazolni is tudjuk, hiszen a megnevezett puszták közül egy visszatekintő, 1680. évi jegyzék szerint Szakmárt pataji Nagy Gergely és Somody István, Szentdemetert a halasiak, Vadkertet halasi Tegzes János és a szabadszállásiak bérelték a Jánossy családtól, s Tegzes használta 1680-ban Wattay Pál négy környékbeli pusztáját (Kiskőröst, Pirtót, Széktót és Tázlárt), valamint a Jánossyak Kecel pusztáját is. Az utóbbiról mondotta az 1677-ben Tegzes János, hogy miután — valamikor az 1660-as évek elején — Balogh Mátyás is „közit avatta" hozzá, apja vele is megalkudott, s tíz esztendőn át közösen legeltette azt az ugyancsak halasi Thurzó Jánossal. Apja halála után viszont az ifjabb Tegzes 30 tallérért zálogba vette a Balogh-részt, miközben az ottani Jánossy-portiót is árendálta.202 Ugyanígy hárította el 1674-ben Patay István gáncsoskodásait is: Tegzes Tamással közösen 72 tallért adott neki Vadkertre, miközben a Jánossy-részért továbbra is évi bért (2 arany, 2 hal) fizetett.20 3 1 673-ban Csúzi Mátyás tiltotta Tegzest — és vele együtt Gellért István kecskeméti nemest — Csábor használatától,20 4 mire a Tegzesek 1677-ben vele is megalkudtak: 400 tallér örökáron megvásárolták tőle Ács, Bőszér, Csábor és Halásztelek (Solt m.) pusztabeli részeit.20 5 Magyar és török fenrisóbbség viszonya a hódoltsági nemességhez Akárcsak a többi nemesi vármegye, kezdetben — a 17. század első évtizedeiben — maguk a hódoltságban illetékes universitások is ingerülten és ellenségesen reagáltak arra, hogy bizonyos összeg birtokában bárki nemességet szerezhet.20 6 Hozzáállásuk azonban utóbb — érdekes módon a jelenség tömegessé válásával párhuzamosan — gyökeresen megváltozott: a felemelkedő jobbágyréteg visszaszorítása helyett inkább a földesúr és nemesedni kívánó jobbágya közti viszályok elsimítására, a kiegyezés előmozdítására törekedtek. Ebből arra kell következtetnünk, hogy — a fentebb vázolt megfontolásokból — tulajdonképpen kedvükre volt a hódoltsági nemesség megszaporodása. Az előbbieken túl kitűnik ez abból is, hogy azoknak a földesuraknak megkeresésére, akik későn eszméltek rá vélt vagy valós jogaik megcsorbítására, nem voltak hajlandók hivatalból eljárni, hanem a jogkeresőket rendre a magánkereset útjára igazították.
