Századok – 1992
Tanulmányok - Szakály Ferenc: A magyar nemesség a török hódoltságban V–VI/562
a magyar nemesség a török hódoltságban 577 feltűnően gyarlóra sikeredett. Bármennyire bizonygatták is a tanúk, hogy „én igaz hitem szerént mondom, hogy soha nemes embert nemtelenné nem teszek, sem pedig nemtelent nemessé nem teszek",9 0 egyáltalán nem lehettek meggyőződve arról, a „nagyvonalú" bizonyítási eljárás következtében nem kerülnek-é soraikba érdemtelenek. így aztán fenntartás nélkül igazat kell adnunk Makkainak, hogy a menekült vármegyék tudatosan engedtek teret a hódoltsági nemesek köréből indult „emancipálódási" törekvésnek. S abban is, hogy tették ezt azért, mert az előző század tapasztalatai alapján ráébredtek: a helyiek közreműködése nélkül nem lehet esélyük a mindennapi élet szabályozására és befolyásolására. Miként látható, a 17. század első felében lefolytatott nemességvizsgálatok nem annyira annak kipuhatolására irányultak, hogy az érdekelt szabad s ennek következtében feudális terhektől mentes fekvőség birtoklására jogosult személy-e. Éppen fordítva: inkább arra, hogy a tényleges birtoklással bizonyítsa: személyében szabad emberként jogosult mindazon előjogok élvezetére, amelyek a kiváltságolt osztály tagjait megilletik. Ezt az eljárást érthetővé teszi, hogy — mivel parasztok megnemesítése ekkor még nemigen volt divatban — csakis az számíthatott nemessége elismerésére, aki legalább egyetlen kúria erejéig igazolni tudta birtokos voltát. (A leszármazás tisztázása mintegy segédeszköznek minősíthető, amennyiben célja „csupán" a kétségtelen státuszú felmenő és jogigénylő leszármazott közti kapcsolat bizonyítása volt.) Ennek következtében sok régi hódoltsági nemes már a nemességvizsgálati eljárás folyamán vagy az után — rendszerint tiltakozás {protestatio) vagy tiltás (prohibitio) formájában — azt is kifejezésre juttatta, hogy kész perbe szállni mindazokkal, akik „földesúri" jogait bárminő oknál fogva el akarják vitatni. Az alábbiakban illusztrációként azokat az eseteket gyűjtöttük ki Pest-Pilis-Solt vármegye 1638 és 1641 közti jegyzőkönyveiből, amelyekben a tiltakozó igazolhatóképp a hódoltsági településen lakott:91 1638. április 15: Dunapataji Kovács Pál nemes felesége: nemes Ványai Zsuzsanna tiltja az összes szomszédot a Hernád (Pest m.) pusztában bírt részei használatáról. 1638. július 1: Nagykőrösi Fekete Gergely nemes tiltja Uri (Pest m.) birtokosait az egész Farkasd (Pest m.) puszta használatától. 1639. március 24: Nagykőrösi Szarka János tiltja Szilassy János Pest-Pilis-Solt vármegyei szolgabírót Babad és Bugyi (mindkettő Pest m.) pusztában levő részbirtokaitól. 1639. május 26: Dunapataji Finta János mindenkit tilt a Hantoka (Solt m.) pusztán levő kúriájának használatától. 1639. május 26: Dunapataji Vida György mindenkit tilt a Csorna (Solt m.) pusztában levő részei használatától. 1639. május 26: Fajszi idősebb és ifjabb Vörös István mindenkit tilt a Réztelek (Solt m.) pusztában bírt részeik használatától. 1639. augusztus 18: Per folyik Miskey István kinti birtokos és fajszi Vörös István között Dusnok (Solt m.) birtoklása miatt. 1641. január 10: Battik János Pest-Püis-Solt vármegye alispán — felesége: Kőrösy Margit és leánya: Borbála, valamint mások (köztük a Földváry család) nevé-
