Századok – 1992
Tanulmányok - Szakály Ferenc: A magyar nemesség a török hódoltságban V–VI/562
566 s7.akály ferenc Verancsics Antal egri püspökkel,3 7 s akit a kortársak a legeredményesebb magyar hírszerzők között emlegetnek. Kereskedés céljából gyakorta megfordulván Budán és Pesten, kifürkészte a törökök szándékait, s ő gyűjtötte össze és továbbította a magyar végvárak kapitányainak a temesvári és nándorfehérvári kémektől érkezett híreket38 Ugyancsak Jászberényben éltek a Végházy-fivérek, akiknek házát — lévén nemesek — I. Miksa király 1575-ben mindennemű adó és más teher alól mentesítette.3 9 Hogy ezek a nemesek a királyi szabadosnak (libertinus) számító jász közösség soraiból emelkedtek-e ki, vagy valamelyik környékbeli faluból költöztek be a nagyobb biztonságot nyújtó mezővárosba, egyelőre nem tudtuk kinyomozni. Az a híradás, miszerint Szabónak öt népes jobbágytelke volt a közeli Ujszászon (Pest m.), inkább beköltözőre utal.4 0 Az 1549. évi dikajegyzék húsz Heves megyei községben jelez egy-két — öszszesen negyven — kúriát, jobbára azonban nem a megyének a hatvani törökök által ellenőrzött déli, hanem az Eger által védett északi részén, vagyis már a hódoltsági peremvidéken.4 1 Bár feltevésünket inkább csak a 17. század eleji adatokra alapozhatjuk, valószínűleg már a 16. században is szép számmal éltek nemesek Gyöngyösön, amely ekkortájt az egész hódoltság legnagyobb települései közé számított, s amelyben a következő század folyamán rendkívül széles nemesi réteg alakult ki.42 1578-ban nemes Lippay András deák vásárolt magának udvarházat itt,4 3 s nemesként kerül szemeink elé 1594-ben a szomszédságában lakó, a város 16. századi életében vezető szerepet játszó, jászberényi eredetű Poroszló család44 egyik tagja, István is 45 Visszatekintve az előző századra, Nagy István — korábban főbíróságot is viselt — 75 esztendős pándi jobbágy 1641-ben úgy nyilatkozott, hogy a nemes-pándiak nem „jószágos", hanem csak afféle „czímeres nemes emberek voltanak".4 6 Más, 17. századi nemességvizsgálatok tanúi viszont éppen azt bizonygatták, hogy a szóban forgó személy ősei nem közönséges kurialisták, hanem „igazi", birtokos nemesek voltak. „Hitem után azt mondom — vallotta Csenket Pál dunapataji (Solt m.) nemes 1645/1646-ban — hogy hallottam az öregh Suliok Benedektők, hogy az mi eleink az királi előtt zászlót hordoztanak, oly nömös embörök voltanak Erekben [Solt m.], az levelünk mast is ott van el tévén, kit én sok izben is kerestem, de reá nem találtam, mört ezwst szörszám is van az verőmben; [Sulyok Benedeket] levágák Kerekes Imrével, s az után kerestem, de én reá nem találtam." Az akkor Patajon élő Orbán Balázs ereki nemes azt is tudta, hogy a Sulyokok „mind éltégh nömös embörek voltanak Ereken, mikor penigh Egör magiarnál volt, akkor mégh katonátis köllött tartaniuk".47 Egy tanú 1646-ban elmondotta, hogy ötvenkét esztendővel korábban Vadason (Solt m.) szolgálta Varjas Jánosnét, akinek egyébként a jobbágya is volt. „Édes fiam — mondotta neki egyszer az asszony —, az nömösség mellett Egerben mindenkor katonát köll nekünk tartanunk az magunk költségével."4 8 Csenket Pál — aki ekkor „czornai nömös embör"-nek titulálta magát — mesélte 1648-ban, hogy a „tizenötéves háború" (1593-1606) előtt a Fiar család birtokolta Tént (Solt m.), amit a dunapataji Kovács Benedek a következőkkel egészített ki: „Mikor a háborúságh ideién föl szakadánk, ott fönnes szintén úgi embert attanak az nömös vármegye hadára; én akkor szolgáltam Fiar Bálintot; az mikor mást nöm találtak, tudom, hogi sokszor én magamnak kölletett el mönnöm éröttük az vármegie hadára, mivel hogi szolgáiuk voltam. Az mikor kölletett, az vármegiére be mentenek mint igaz nömös embörök Komárom vármegiében."4 9
