Századok – 1992
Tanulmányok - Szakály Ferenc: A magyar nemesség a török hódoltságban V–VI/562
A MAGYAR NEMESSÉG A TÖRÖK HÓDOLTSÁGBAN 565 Ez a kereken 300-as — a század vége felé haladva némileg csökkenő — szám nagyjában-egészében megfelelhet a Pest megyei hódoltságban hátramaradott kisnemesi családok tényleges összlétszámának. Azért csak nagyjában-egészében, mert a szandzsákösszeírásokból — különböző okok folytán — általában hiányzik az összlakosság 10-20%-a,1 9 valamint azért, mert más forrásokból bizonyosan tudjuk, hogy olyan településeken is éltek nemesek, amelyekről a fenti magyar jegyzékekből ez nem deríthető ki. így például korabeli vallomásszedések tanúi között találunk mikebudai nemest,2 0 Pándról pedig későbbi tanúvallomások állítják, hogy a 16. században is Nemes-, illetve Paraszt-Pándra tagolódott,2 1 s a két közösséget elválasztó belső határvonalat gondosan számon tartották.22 Akadtak nemesek a három nagy Duna-Tisza-közi mezővárosban is. Cegléd valamikor az 1580-as években tiltakozott a Pozsonyi Kamaránál amiatt, hogy Sáfár Imre egy, a királytól kapott szabadságlevélre hivatkozva ki akarja magát vonni a rá eső adó alól, jóllehet „soha nem volt ez féle nemes és szabados mi köztünk".2 3 Az Inárcson birtokos Farkas család tagjai a közeli Nagykőrösre költöztek, s ott laktak végig a hódoltság időszakában.24 Hogy Kecskeméten sem egyedül Kalmár János és leszármazottai képviselték a nemességet, már abból is kitetszik, hogy a legnagyobb fiú, Márton olyan lányt vezethetett oltár elé, akinek anyai nagyapja „nemes úrember", felmenői pedig „ő felségének főnemesi voltanak".2 5 1590-ben Csáti György, Kőrössi János és László Demeter kecskeméti nemesek nyugtatták Csertő György és Imre ölyvedi nemeseket (Békés m.) 683 tallér megfizetéséről.2 6 Délebbre, a solti székben eredetileg a szekszárdi bencés apátság és a kalocsai érsekség prédiális nemesei laktak,2 7 akik a 17. században több ízben kísérletet tettek nemesi jogállásuk elismertetésére.2 8 Mivel például az 1553-ban összeírt ötven kalocsai család közül harminckettő az 1620. évi török adóösszeírásban is megtalálható,29 alkalmasint a többiek is joggal hivatkoztak a helybenlakás és az abból eredő kiváltságaik folyamatosságára. 1579-ben egy, jobbágytelken élő izsákegyházi kisnemes — név szerint Márkus Lukács — egyenest Rudolf királlyal erősíttette meg azokat a előjogokat, amelyeket korábban Kamuthy Balázstól és Hobordanszky Jánostól, a birtokot kezelő egri tisztektől kapott.3 0 Békés megyében sem csak a már említett Ölyveden laktak nemesek. Mivel a török megszállás előtti forrásokban részben vagy egészében kuriálisnak jelölt települések közül3 1 — az ölyvediek mellett — Csatár, Dánfok és Endrőd lakói is szép számmal szerepelnek a 17. század eleji határviták tanúi között,3 2 joggal feltételezhetjük, hogy már a 16. század második felében is ott laktak. A halásztelkiekről — akik közül 1570-ben többen is megszólaltak egy tanúvallatás során — ez bizonyítható is.3 3 Mivel a Nagyszombatba menekült nyulakszigeti apácák az ott élő nemesek „szokott" adójával egyetemben adták bérbe Donáttornyát (Csanád m.) és Királyságot (Békés m.), egy-két nemes más, környékbeli faluban is megmaradhatott.3 4 A Békéssel északnyugaton határos Külső-Szolnok megyében például Tiszaballa és Tiszaszajol volt kisnemes falu; lakóik úgyszintén szerepelnek az említett 1570. évi tanúvallatási jegyzőkönyvben.3 5 A tiszaszajoliak egyébként végig a török korban kemény küzdelmet folytattak kiváltságaik védelmében.3 6 Úgyszintén akadtak nemesek a területi alapon egyébként is kiváltságolt Jászságban. Közéjük tartozott az a jászberényi Szabó — más néven: Füzessy — Tamás is, aki szoros kapcsolatban állott
