Századok – 1992

Tanulmányok - Székely György: A polgári rend előzményeihez: a városi elit a 12–13. századi Európában V–VI/517

554 székely györgy Gianni (1192), mint a lovagok konzula Aldobrandino (1208). Ez a három consuli személy aligha ment feledésbe Dante korában, hiszen a 15. században is számontartották még őket, de homályosította a költő szemében emléküket a közbeeső méltatlan epikureus eretnek, hamisító tolvaj nemzedék, amely a Pokol-ban nyerhetett csak említést: Cavalcante de' Cavalcanti (Guido apja), Francesco de' Cavalcanti és Gianni. De a kortárs, Guido becsült barátja volt Danténak. Bár gazdag guelf, felesége Beatrice degli Uberti ghibellin származék. A pártharcokban a Cerchi család barátja, Corso Donatinak kibékíthetetlen ellenfele volt. Dino Compagni mint a tömeget megvető és magányos, tudós emberre emlékezett vissza rá. Ebben az elszigeteltségben érvényesült az, hogy amikor az Igazságszolgáltatási Szabályzat a mágnások (magnati) megbélyegzett kategóriáját nem a nemesi leszármazás, hanem a törvényszegő fegyverviselők rossz megítélése alapján alakította ki, ebbe a Cavalcantiak is beleestek. Ami a Cerchi famíliát illeti, ez vidékről Firenzébe húzódott család volt és IV. Kelemen pápa (1265-68) idején tűnt fel, amikor az Anjou Károly igényeit támogatta. Hamar bejutottak a városi köztisztségekbe, egyikük akkor jelenik meg a 36-ok Tanácsában, amikor a város ghibellin kézről guelf hatalom alá jutott. IV. Márton pápa (1281-85) idején a keresztesadó-és pápai jövedelemszedők sorában a Cerchiek Anglia és Skócia területére kaptak feladatot. Katonai siker után Vieri dei Cerchi a mérsékelt guelfek („fehérek") vezetője, aki ellenezte a közvetlen császári hatalmat, de idővel városi ellenfeleivel szemben tolódott egy mérsékelt ghibellinizmus felé. Ezért közeledtek hozzá nemesi körök és ghibellin maradványok, amikor már pártfogalommá lett a családnév (Cerchi-Bianchi). A firenzei városállam terjeszkedési harcaiból és belső viszályaiból Dante Alighieri sem vonta ki magát. Részt vett az 1289-i campaldinoi ütközetben, harcolt Pisa ellen, ott volt Caprona ostrománál. A várospolitika iránt nagy érdeklődést, majd szenvedélyt mutatott. Mégis a családi rábeszélés vezette, amikor 1293-ban egy nagyhatalmú család leányát, Gemma Donati-t vette feleségül, akitől több gyermeke született. Apósa C. Donáti volt s ez a család a merevebb pápabarát pártot („feketék") vezette. Dante szükségesnek érezte — mert erre a városi politikában részvétel feltétele kényszerítette — céhhez tartozását és beíratta nevét az orvosok és gyógyszerészek (medici e speziali) anyakönyvébe, amely a második „nagyobb céh" volt Firenzében. Ebben a keretben megőrizte politikai integritását. A Cerchi-vel szemebenálló messer Corso Donáti szinte új Catilina lett a költő szemében. Sokatmondó mozzanata ez egy az egész Európát érintő fejleménynek: a polgári rend már hatalomgyakorlási formáit próbálgatta.22 JEGYZETEK 1 Nicolaj Todorov: La ville balkanique aux XVC-XIXC

siècle. Dévelopement socio-économique et démographique (Bucarest, 1980) 15.; Emst Werner: Stadt und Geistesleben im Hochmittelalter. 11. bis 13. Jahrhundert. (Weimar, 1980) 38.; Giovanni Cherubini: Agricoltura e società rurale nel medioevo (Firenze, 1972) 29. :,J.C. Rüssel: Late Ancient and Medieval Population (Philadelphia, 1958) 110.; Michele