Századok – 1992
Tanulmányok - Székely György: A polgári rend előzményeihez: a városi elit a 12–13. századi Európában V–VI/517
városi elit a 12-13. századi európában 543 ban, az inkább irányult a hatalom jogszerű gyakorlására, mintsem annak az egész lakosságra kiterjesztésére, azaz demokráciára. Az egyik egybevág a kontinens városainak gondolatvilágával, hogy Angliában is a legbölcsebbek és a legkörültekintőbbek gyanánt formulázták meg azokat, akinek a városi kormányzati munka fő részét el kellett látniuk és a legtöbb felelősséget viselniök kellett. Ezek pedig bizonnyal ott is a leggazdagabbak és társadalmilag legmegalapozottabbak voltak. Az angol városfejlődésben igen korán megragadható a távolsági kerekedelem jelentősége. Egy 1002 és 1023 közé eső angolszász jogi szöveg (státusz-összeállítás) azt írta elő, hogy ha egy kereskedő oly sikeres, hogy saját költségén három ízben szelte keresztül a nyílt tengert, attól fogva viselhesse egy thegn jogait. Ez pedig a lovagnál előkelőbb feudális lordokat jelentett. Ahhol az ilyen polgárok tömörültek, ott lehetett legerősebb az öntudat. így fordulhatott elő, hogy a dán trónnyerés ellenében Londonban gyülekeztek Aethelred király és fia, Vasbordájú Edmund csapataikkal. Amikor 1016. április 23-án a király ott meghalt, a déli mágnások és London lakói Edmundot királlyá emelték. Még izgalmasabb honi történetírásuk számára a szervesen fejlődött és az alapított város problémája, továbbá az angolszász és a normannkori város jogi eltérése, valamint az alapított városok falusias településelőzménye. Az óangol és normann szokásjog összeötvöződése útján az angol jogtudósok hozták létre a szabad helység (liber burgus) fogalmát. A középkori latin szó megfelelője az óangol byrig vagy középangol buruh, elsősorban erődítésekre utaló szó volt. A Domesday Book burgus szava szokásos beszélt nyelvi kifejezésnek tekintendő, nem fedett alkotmányjogi meggondolást. Ezért a szakirodalomban is a borough használata általánosabb értelemben helyesebb, mint a kisebb városokat emlegetik piacoshelyként (market town). Ezzel a szóhasználattal kereszteződik a feltételezett típusváltás. Ez abból adódik, hogy kutatók 1100 körül akarnak alapvető fordulatot megrajzolni a városfejlődésben; a korai várost ekkortájt váltaná fel a polgárváros, a „valódi" város. Ez a bírálatra szoruló fogalomhasználat azzal a meggondolással is összefügg, hogy a normannok általi meghódítás után, a 12. században vannak igazi középkori angol városok. Másrészt bizonyos középkorkutatók csak a borough jelölésű telepeket fogadták el városnak. A kettőt kombinálva vallják az angol szakirodalomban, hogy azóta a formális szabadságokkal felruházott városok megjelölése a burgus és azáltal a borough alkotmányjogi jelentőségűvé vált hely volna. Ez terjedt el annyira, hogy másodlagos, szakirodalmi kifejezés gyanánt a kontinentális polgár (Burger) mintájára használatba jött az angol városi polgár (burgess) jelölése. Ezen a korfordulón csak azokat a városokat lehet népesség szempontjából megbecsülni, amelyek a Domesday Book alapján mérlegelhetők. Különféle módszerekkel becsülik York népességét 8-9 ezerre, Lincolnét és Norwichét egyenként 5-6-7 ezerre, Thetfordét 4-5 ezerre, Oxfordét 3500-ra, a pénzverőhely Ipswichét 3 ezer fölé, Colchesterét 2-ezerre, s még vagy 11 érte el az ezres lélekszámot. De nem tárgyalta a Domesday Book Londont, amelyet mint legnagyobbat — egyben pénzverőhelyet — mégis 12 ezresre becsülnek és Winchestert. Hódító Vilmos London római eredetű falgyűrűjéhez igazodva építette a londoni Tornyot (Tower). Azt a franciaországi normann szerzetest, Gundulfot, akire 1078-ban a toronyépítkezést a király bízta, rochesteri püspökké emelte. A város 1079-ben kapta első kiváltságát és
