Századok – 1992
Tanulmányok - Székely György: A polgári rend előzményeihez: a városi elit a 12–13. századi Európában V–VI/517
városi elit a 12-13. századi európában 541 áll, a kommunia rectorai visszaszerezték a hatalmat. Avignonban, amely 45 hektár területű tekintélyes város volt a 13. század elején, a telekbirtoklás és városi jogok élvezete kiterjedt a lovagokra (milites), a polgári elitre (probi homines) és a többi teljesjogúakra. Az 1251 évi városi statu tum a burgensis elemet is úgy tartotta számon, mint amelynek tiszteletreméltó tagjai lovagok módjára éltek és ugyanannak a kiváltságnak örvendtek (Burgenses vero honorabiles, qui ut milites vivere consueverunt, eodem gaudebunt privilegio). Háborúba is fegyverrel mentek, ezáltal is a patriciátust alkották. Avignon statutumai az 1240-es években előírták, hogy a jó ácsok (probi homines fustarie) ne legyenek rosszabb helyzetben, mint bárki más a városban. Ez alátámasztja a probi homines, boni homines fogalmak alkalmazásának olyan értelmezését a korai 1200-as évekre, hogy az a városlakók egyenlőségi vágyát fejezi ki, nem magas vagy alacsony helyzetet, de valamely csoport képviselőinek megbecsülését. Már bizonyos polgári öntudat fejeződik ki a fogalomban egy 1293-i, a provencei Manosque-ből való oklevélben, ahol vitás kérdések merültek fel egyfelől lovagok és militares personas, lovagok, fegyvernökök vagy domicelli vei militares persone, másik oldalról pedig jó emberek és köznép (populäres personas) között. Az egymás mellett élés, az elvegyülés mégis erősebb volt és ezek folytán ismerte el a királyi hatalom 1298-ban, hogy emlékezeten túli idők óta a Provence-ban és Beaucaire sénéchal-ságban „polgárok megszokták, hogy nemesektől, báróktól, sőt érsekektől elfogadják a lovagi övet a fejedelem tekintélye és engedélye nélkül". Carpentras kommúnája, élén syndic-kal és tanácsosokkal a 13. század óta jött létre. A consuli intézmény beszüremkedett tehát Délfranciaországba s azon át a nyugati Languedocba. A 13. század közepéig Languedocban és a Provence-ban lovagok is résztvettek a városi vezetésében. Agen délnyugatfrancia város 1243. évi pecsétje a tanács és a kommunitás intézményeit hangsúlyozza (Sigillvm: Consilii: Civitatis: Agenni. +Sigillvm: Comvnitatis: Civitatis: A genni. /А Bordeaux körüli burgi-1 kézművesek és földművesek lakták, a püspöki jogéletben csak a kereskedő bourgeois vettek részt, ők számítottak hommes d' affaire-nek. De nemcsak az Észak nyílt harccal és a Dél észrevétlen előretöréssel kivívott kiváltságai és intézményei játszottak szerepet a rendi képviselet eszményeinek és előzetes gyakorlati ismereteinek kialakulásában. IX. Lajos a maga hatalma szempontjából kellő óvatossággal támogatta a városi önkormányzatok fejlődését. 1256 körül rendelkezve a normandiai kommúniákról, a polgármestert és más tekintélyes férfiakat tekintette a vezető elemnek. Azt írta elő, hogy három jelöltet vigyenek a királyhoz a tekintélyes emberek közül, ezek sorában ad egyet a király a helységnek, mint polgármestert. A szerves fejlődés mégiscsak Párizst emelte egyre magasabbra, amely a 13. század elején már 273 hektáron terült el. VII. Lajos 1137-ben felmentett a szolgáltatások alól egy sütőházat, amelyet a párizsi külváros mezősége helyére létesült új piacon emeltek (in foro nouo in loco uidelicet qui in suburbio parisiensi campellus appellatur). A távolsági kereskedelem azonban a városi elitet gazdagító fő tényező. Az első oklevél, amelyen Párizs pecsétje feltűnik, 1210-ből való, éspedig szerződés a párizsi vízikereskedők és a roueni sókereskedők közt. Az utóbbi város akkor 84 hektárnyi tekintélyes település. Címerképként nagyjövőjű az az árbócos csónak,
