Századok – 1992

Tanulmányok - Székely György: A polgári rend előzményeihez: a városi elit a 12–13. századi Európában V–VI/517

536 székely györgy volt Huy (Hui, Hoey) városura. A városvezetés itt is főpapi uradalmi tisztségeket viselő és mellékesen a város különböző ügyeit intéző szolgáló nemesek (ministerielles) kezében volt. így bukkan fel egyízben Lambert provisor juris publici et judex és őt veszik körül ministri. A város polgárai körében említik 1106-bn Dodon püspöki tisztviselőt (dispensator episcopalis mense) mint városbírót (villicus). Az előkelő polgárok típusát tartotta fenn a Vita Juettae, amikor Juetta apja 1167/88 közt mint püspöki sáfár, pénzügyi tisztviselő a várban és városban (tam in castra quam in oppido Hoyensi), pincemester és gazdag férfiú szerepel. Valami köztisztsége lehetett a városban 1125-ben Renier ötvösnek, mivel a polgármester után, az échevin-ek előtt említik. Itt tehát megszemélyesednek az elbeszélő forrásokban emlegetett gyűjtőfogalmai a városi arisztokráciának: nobiliores (1089-rt), potentiores. De ismeretlenül is hozzászámítják a posztókereskedőket is, ha birtokot szereztek. A Meuse-parti település területi és társadalmi növekedését jelzi, hogy már 1066-ban szerepel a burgensis elem, akiken a burgus jelentékeny ingóvagyonnal rendelkező lakóit érthetjük. Az egyik legrégibb kiváltságot vívta ki Huy vallon lakossága, Saint Materne kultusza köré tömörülve, szabadságmozgalomba, eskütársulásba lendülve. Ha nem is 1050-ben, de 1066-ban elnyerték a Birodalom Alpoktól északra eső részében mindenesetre legrégibb szabadságlevelet. Ennek formája szerződés a liège-i főpappal, mint városurasággal. A burgenses megvásárolják jelentékeny vagyonleadással a város szabadságát, s a püspöki szék megüresedése esetén a vár megtartását kezükbe vehetik a városi bevételek felhasználásával. Városi polgári intézményrendszert egyelőre nem tudtak kivívni, továbbra is a Schöffe-k vezetik a várost, de elismertették a városi körzetet, mint szabad és békekörzetet. Ebben mindenesetre érvényesülhetett a kereskedők számára az ő speciális jogukat érvényesítő peres eljárás. Amikor Tournai (Doornik) városában all. század első évtizede végefelé az első megmozdulások elkezdődtek, még csak annyit értek el, hogy mindenki burgensis-nek számított, de ha ki is alakult városigazgatás, az a püspöki família körében maradt. Ez is támogatta a kereskedelmi érdekeket, tűrte a kereskedelmi ügyekben való kereskedői bíráskodást, a vásárokra fegyveres csoportokban járást, a Szt. Kristóf confraternitásban való tömörülésüket. Ez utóbbi szinte kereskedőcéh és a londoni Hansa tagja lett. A 12. század közepetáján a kereskedők mellett már a kézművesek is mozgolódtak és így kerülhetett sor esküdtek választására. Már francia királyi irányítás alá csúszott a püspöki hatalom alól Tournai, amikor 1188-ban communa-oklevelet nyert, ez biztosította a polgárság igazgatási hatalmát. De a joggal csak a vezetőréteg (nobiles, maiores urbis) élhetett. A város ezekhez kapcsolódó emléke az 1175 körüli két román stílusú lakóház, ötszintesek. Az önálló felelősség jele az 1188. évi várostorony. Amikor a polgárok és a nemes várnagy közt feszültség támadt, a királyi hatalom a várost pártolta. Amikor János tournai-i várnagy elfogott egy polgárt, csóvavetéssel és máshogy károkat okozott a vámosnak, a francia királyhoz fordult a városvezetés, a prévôt, az esküdtek és a nép. 1272-ben megkapta János várnagy a királyi intést: helyezze szabadlábra a foglyot, tegye jóvá a károkat, éljen békében a várossal. Valenciennes gazdag és népes városa esetében pedig ura, III. Baudouin hainaut-i gróf állapította meg 1114-ben, hogy nincs felette törvény és nem őrzik benne a békét. Ezt helyrehozandó adott a településnek törvényt, amit békének nevezett