Századok – 1992
Tanulmányok - Senga Toru: A besenyők a 8. században V–VI/503
510 senga to ru egy nehezen értelmezhető töredékes helyén bukkannak fel.5 0 Tekintettel a muszlim források által ábrázolt 9. századi álláspontra, miszerint a besenyőktől északra voltak a kipcsakok,5 1 elképzelhető, hogy a besenyőket nyugati irányú vándorlásukban a kipcsakok követték, és a besenyő-kipcsak szomszédság korábban is létezett.5 2 Amint láttuk, az 5. Нот követ jelentéséből kitűnik, hogy a besenyők azután is még a Felső-Irtis vidékén voltak, miután a karlukok zöme a 8. század közepén a Csu és Talasz vidékére költözött. Tehát valószínűnek tartjuk azt, hogy a besenyők nem a karlukok kezén levő Szemirecsjén át és a Szir-daija felől vonultak nyugat felé, hanem a nyugat-szibériai alföld déli részén keresztül, majd megérkeztek a Bíborbanszületett Konstantin által említeU „eredeti" hazájukba, vagyis a Volga-Urál vidékére. Bár addigi vándorlásuk menete történeti látásunk körén kívül esik, nehéz elképzelni, hogy a besenyők érintetlenül hagyták volna a Ha-la-yun-log területeket. Ezzel kapcsolatban nem hagyhatjuk említés nélkül az Ud-ha-dag-leg-eket (Ud hadaqlïg - Ud adaqtig — „ökörlábúak") sem, akik — a tibeti forrásnak és Tu Huan töredékesen ránkmaradt művének, a Ching-hsing-chi-nek híradásaiból ítélve — a Ha-la-yun-log-ok nyugati szomszédságában, hozzávetőlegesen a Tobol és a Felső-Urál folyók vidékén, a kazároktól északnyugatra helyezkedtek el.53 Az Ud-ha-dagleg-ek. a 8. század közepe után nyomtalanul eltűntek a történelem színpadáról, ami kapcsolatos lehet a besenyők nyugati irányú vándorlásával is.5 4 Irodalom Ahinzsanov Sz. M: Kipcsaki v isztorii szrednyevekovogo Kazahsztana. Alma-Ata, 1989. Abe, Takeo: Nishi Uiguru kokushi no kenkyü. Kiotó, 1955. Bacot, Jaques: „Reconnaissance en Haute Asie Septentionale par cinq envoyés ouigours au VIIIe siècle". Journal Asiatique 1956. 244. 137-153. Beckwith, Christopher I.: The Tibetan Empire in Central Asia: A History of the Struggle for Great Power among Tibetans, Turks, Arabs, and Chinese during the Early Middle Ages. Princeton, N.J. 1987. Bicsurin, N. N.: Szobranyije szvegyenyij obitavsih v Szrednyej Azii v drevnije vremena, I. Moszkva-Leningrád, 1950. Chavannes, Édouard: Documents sur les Tou-Kiue (Turcs) occidentaux. (Szent-Pétervár 1903) Reprint: Taipei, 1969. Clauson, Gérard: ,A propos du manuscrit Pelliot tibétain 1283", Journal Asiatique 1957. 245, 11-24. Clauson, Sir Gerard: An Etymological Dictionary of Pre-Thirteenth Century Turkish. Oxford, 1972. Czeglédy Károly: „A kangarok (besenyők) а VI. századi szír forrásokban". A Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és irodalomtudományi Osztályának Közleményei 1954. 5. 243-276. Czeglédy, Károly: „Gardizi on the History of Central Asia (780 A. D.)", Acta Orientalia A. S. H. 1973. 27. 256-267.
