Századok – 1992

Történeti irodalom - Hobsbawn Eric J.: The Age of Empire 1875–1914. (Ism.: Jemnitz János) III–IV/490

490 történeti irodalom 490 ERIC J. HOBSBAWM THE AGE OF EMPIRE 1875-1914. London, Weidenfeld 1987, New York, Cardinal 1989. 404. pp. A BIRODALOM KORA. 1875-1914. Az ismert, magyarul is sokszorosan többkönyves szerző (az MTA tiszteletbeli tagja) nagyszabású történeti összefoglalóinak, ha úgy tetszik a „trilógiának", a harmadik darabja. Ám míg a sorozat első kötete „A forradalmak kora", avagy még a második is - „A tőke kora" csakhamar magyar nyelven is megjelent s egyszerre aratott nagy sikert a kutatók és szakértők körében és a könyvpiacon (ami igazán nem gyakori jelenség) — addig a trilógia harmadik kötetéről félreérthetetlenül megfeledkeztek. Nem tudok róla, hogy kiadását terveznék — sa szakirodalomban sem láttam eddig nyomát, hogy megemlékeztek volna róla. Pedig a vállalkozás, s a kivitelezés semmiként sem volt kisebb igényű, mint a korábbi szintéziseké — sőt, úgy tűnik, még bonyolultabb feladat volt. Nem ismerek történészt, aki ezt megközelítő sikerrel tudta volna megoldani. A „megfeledkezés" annál bántóbb — s ennek oka nyilván az utolsó három év parabolisztikus átalakulása, amikor sokak számára Hobsbawm már „nem érdekes". A kötet érdembeni bemutatásához alighanem külön kis tanulmány írására lenne szükség, hiszen Hobsbawm ezúttal is egyszerre nyújt áttekintést a technikai, gazdasági, társadalomtörténeti, politikai, eszmetörténeti, művészeti folyamatokról, mindig is külön érzékeltetve az egyetemes és a különféle régiók nagyon eltérő fejlődését, legyen az Európa és az Európán kívüli világ (amit Hobsbawm oly jól ismer és a különbségeket oly krasszul érzékelteti) avagy a nyugat- és kelet-európai régió fejlődései eltérését, az észak-európai hirtelen megugrás jelenségét — avagy az emberiség felének „forradalmasodását" — vagyis a nők helyzetének megváltoztatását — legalábbis a fejlett nyugat-európai országokban. Hobsbawm itt is nagyon beszédesen szól mind a hatalmas regionális eltérésekről — hiszen a világ nagy részén a nők helyzete ekkor még semmit sem változott, s persze Európában maradva e vonatkozásban is rendkívül nagyok mind a regionális, mind a szociális rétegek között mutatkozó eltérések. Úgy hiszem, hiba lenne nem megemlékezni ezúttal a szerző saját előszaváról, ami bizonyítja, hogy a kötetnek (s a trilógiának) ő maga is milyen nagy jelentőséget tulajdonított. A rövid, kétoldalas bevezetőben hangsúlyozza, hogy az első két kötetben arra törekedett, hogy amikor megvilágította a 19. sz. „nagy forradalmi változásait", így a múlt lényeges jobb megértése alapján nyújtson segítséget a jelen jobb megértéséhez. Ugyancsak az előszóban jelzi a szerző, hogy ezúttal nem valamiféle magasabb „tudományosság" vezette és „nem a történészek" számára — hanem a nagyközönség számára írt. Noha ez — úgy vélem — inkább a szerző szerénységére jellemző, ámde a kötet szerkezetére, módszerére s persze a jegyzetelésre feltétlen igaz. A szerző ezúttal az egész korszakot nagy tematikus egységekre bontva mutatja be, ezen belül nem alkot sem külön periodikus, sem regionális alfejezeteket, ami persze nem azt jelenti, hogy e szempontok „eltűntek" volna a könyv hasábjairól. Az érdeklődő olvasó tájékozódását pedig nemcsak név-, hanem igen jó tárgymutató is segíti. Ezekután nagy önkényességgel olyan mozzanatokat említek, amelyek szerintem egyszerre jellemzőek a kötet eredményeire, s ténylegesen meggondolkodtatóak, s ugyanakkor a témák a történeti irodalmunkban mintha nagyon is szürkén lettek volna a múltban bemutatva. így Hobsbawm az ismertebb angol-német-francia „egyenlőtlen fejlődés" bemutatásán túl nemcsak rávilágít a két új nagy: az Egyesült Államok és Oroszország jelentkezésére - de arra is, hogy gazdasági és kulturális felemelkedésük mennyire eltérő színezetű, miközben az orosz kulturális élet éppen ekkor milyen mély hatást gyakorolt az európai és a világkultúrára. Ugyanitt jelzi a hirtelen skandináv megugrást, s Európán belül a különféle ipari fejlődési regionális övezetek kialakulását, s az urbanizációs fejlődés felgyorsulását. A gazdasági, társadalmi háttér felvázolásánál találkozunk nálunk is jobban ismert összefüggésekkel, így a tőkekoncentrációval, avagy az elhúzódó agrárválsággal és az agrárstruktúra változásával a parasztság ekkor kezdődő megfogyatkozásával. Ám ugyanennél a korszaknál, amikor a „nagy trendeket" jelzi, a szerző soha nem marad a már ismert, megszokott vágányokon. így, amikor a korszakra általában ő is azt tartja jellemzőnek, hogy az alapvonás a fejlődés, s a viszonylag békés jelleg, amire a kor emberei a „belle époque" (szép korszak) kifejezést kitalálták és használták s amelyre ugyanakkor jellemző volt a munkásmozgalom nagy felívelése, s egyúttal a Bemstein-féle revízió is - de egyúttal az orosz közgazdász, Kondratyev féle „hosszú korszakok" elméletének feltűnése. Az egész korszakra egyaránt jellemző Hobsbawm szavaival egyfajta „euforiás" alapérzés, amit mégiscsak megszakítanak a gazdasági rövid ciklusok a válság, visszaesés-szakaszok, amire ezúttal is már természetesen válaszokat kerestek. Ehelyütt Hobs, m meg-