Századok – 1992

Történeti irodalom - Banské mestá na Slovensku (Ism.: Niederhauser Emil) III–IV/479

480 történeti irodalom 480 chard Manina szerkesztésében, ő vezette a szimpóziumot is. Bevezetője rövid áttekintést ad a szimpózium lezajlásáról, az egyes referátumok és a viták rövid ismertetésével. A kötet anyaga nem azonos teljesen a szimpóziummal, természetesen a kötet anyagát ismertetjük. Richard Marsina a Selmecbányái városi és bányajog cím alatt áttekintést ad a város kialakulásáról is. Valószínűleg már a kelta időszakban folyt itt aranybányászat, de kontinuitása a szlávokkal bizonytalan. A város két településből jött létre, az egyik a völgyben, a másik egy hegy tetején. A 12. században már bányásztak, először a helyi szolgáltató falvak lakói, majd Tirolból jött telepesek. 1217-ben a bányajövedelmet II. András elajándékozza, évi 300 font volt. A város 1237-ben vagy 1238-ban kaphatta első kiváltságlevelét IV. Bélától, 1255-ből már van utalás rá, de az 1442. évi tűzvészben elveszett. 1466-ból való a német nyelvű oklevél, amelynek megerősítését kérték a polgárok. Marsina részletesen elemzi ezt a szöveget és egyéb változatait, összevetve a lehetséges eredetivel. Sok eddigi kutatóval szemben bebizonyítja, hogy a selmeci városi és bányajog nem a jihlavai átvétele, az valamivel későbbi a selmecinél, de az 1466-os és a többi változat ebből is vett át részleteket, a saját gyakorlat rögzítése mellett. Ján Nóvák Selmecbánya nemzetközi helyzetét vizsgálja a világgazdasági munkamegosztásban. Részletesebben azokkal a külföldi szakértőkkel foglalkozik, akik a 15. sz. derekától jöttek ide, hogy a bányavíz elvezetésében segítséget nyújtsanak. A problémát végül is Hell Mátyás és József, meg Mikovini Sámuel oldották meg, ettől kezdve már tanulni jártak ide a külföldiek. Stefánia Tóthová az 1978 óta Selmecbánya központjában folytatott ásatások eredményeiről számol be. Az első leletek a 12.-13. sz. fordulójáról valók, a völgyből, ahol két patak összefolyása biztosította a közlekedést. Volt egy másik település a hegyen is. A völgy nagyságát jelzi a központban épített plébániatemplom és az eredetileg a város szélén fekvő domonkos-templom. Sikerült egy lakóhelyiséget és egy műhelyt feltárnia. Jozef Labuda a selmeci hegyen (Altstadt-Glanzenburg) 1981 óta végzett ásatásokat ismerteti: a vár a 13. sz. második felében épült, a 16. században a török veszedelem miatt az egész területet nagy sánccal vették körül, itt technikai berendezések nyomára is bukkantak. Jozef Hoääo a körmöcbányai vár régészeti-történeti kutatásáról számol be. A vár a 13. sz. derekán épült, a 14. sz. második felében átépítették, kettős fallal és közte gyiloklesővel (Zwinger), ekkor épült a bejárati torony és a bástyák. A gyiloklesőbe építették be a városházát. A kéthajós templom a 15. sz. második felében épült. Az első pénzleletek Károly Róbert és Szép Frigyes német király érméi. Lubomír Juck a szlovákiai középkori bányavárosi kiváltságokat sorolja fel és veti össze, időrendben tárgyalja őket, kimutatja, hogy nagyjából azonosak, sokszor felsorolják a bányászott érceket, meghatározzák a kincstárnak adandó mennyiségeket és a bíró szabad választását. Ondrej R. Halaga a kassai királyi kamara területén lévő hét bányaváros társadalmát vizsgálja, szlovák szerzőkkel is vitatkozva igazolja, hogy már a kora középkorban volt itt lakosság, a szászok 1200 táján települtek be. Összeveti néhány helység szlovák, magyar és német nevét, olyanokét, amelyek patak mellett foglaltak helyet. Az etimológiai elemzés azt igazolja, hogy a helynevek a szlovákból származnak, ami a kolonizáció előtti korszakra utal, akkor kezdetleges technikával folyt a bányaművelés, a 9-12. században szlávok, később magyarok által is. A korszerű bányászati technikát a szászok 1271-ben vezették be. Kassa és Gölnic két különböző jogrendet képviseltek. Az 1360-as évektől kezdve a nemesfémek helyett már vasat és rezet bányásztak, A 15-16. sz. fordulójától megindult a hanyatlás. Vendelín Jankovií a bányatársládákról írt, ismerteti az európai előzményeket. Zömmel a 15. században jöttek létre, már eleve segélyező jelleggel, de ezt Thurzó János 1519-ben külön is megerősítette. MikuláS Öelko a körmöcbányai nemesfémbányászatot mutatja be a 16. sz. végéig. A 14. századra vonatkozólag csak becslések vannak, néhány részletadatot sorol fel. A kincstár az 1530-as években kapcsolódott be a bányászatba. 1557-58-ból maradt fenn pontos kimutatás, ekkor évi 826, ill. 997 font aranyat és 152, ill. 131 font ezüstöt bányásztak, de a nem jó minőség miatt veszteségesek is voltak. Az arany 8,5%-a 23 karátos volt. Az 1580-as évektől kezdve már veszteséges volt az üzem. Jozef Hindicky az újbányái bányászatot elemzi, 1337 az első említés, de ekkor már egy negyedik malom létrehozását engedélyezik, tehát korábban is folyt művelés. 1345-ben lett város. A bányaművelés 1887-ig folyt. 1664-ben a háborúból visszatérő törökök óriási pusztítást vittek végbe, teljesen tönkretették a várost. Jozef Surovec a bélabányai bányászatról számol be, az első említés 1156-ból való, 1452-ben kapta meg a bányavárosi rangot, de a szabad plébánosválasztás jogát csak később (1466). így Selmecbányával szemben önállósult. A 18. sz. végén még 10 járat volt üzemben, a 20. sz. elején szűnt meg a művelés. Ivan Chalupecty a bányamester helyzetét vizsgálja a kelet-szlovákiai bányavárosokban. Minthogy ezek kevésbé szoros kapcsolatban voltak az állammal, mint a közép-szlovákiaiak, az önkormányzat választotta a bányamestert, a gölnici jog szerint kevéssé függött az államtól. 1-2 évre választották csak, tagja volt a városi tanácsnak, részt vett az igazságszolgáltatásban, tehát nagyobb hatóköre volt, mint egyebütt Szlovákiában. Fran ti Sek Oslansty a besztercebányai társadalmi és nemzetiségi viszonyokat és a tulajdon-