Századok – 1992
Tanulmányok - Sebők László: A romániai magyarok száma a népszámlálások és egyéb statisztikák szerint III–IV/382
396 sebók lászló tékeknek realitása lenne. Nagy valószínűséggel az erdélyi magyarok 2,1-2,3 millió között vannak, míg a regáti magyarok egy- és kétszázezer között. • » * Ez a vázlat 1990 végén készült. Az elmúlt másfél év folyamán számos olyan új információ vált ismertté, amelyek alapvető megállapításaimat, illetve következtetéseimet nem változtatják meg, de a felvázolt képet kismértékben módosítják vagy árnyaltabbá teszik: Közölték például végre az 1977-es népszámlálás végleges országos anyanyelvi és nemzetiségi adatait7 1 , eszerint akkor 1 720 630 magyar és 50 székely (!) anyanyelvűt, illetve 1 712 853 magyar és 1075 székely nemzetiségűt számoltak Romániában. Nem ismerhettünk meg azonban az elmúlt években a nemzetiségek területi megoszlására vonatkozóan semmilyen új lényeges hivatalos adatot sem. Ugyanakkor megkezdődött az 1977-es népszámlálás adatainak utólagos hitelesítése és fetisizálása, pedig az 1990-es választások idején még a román statisztikusok is elfogadhatatlannak tartották azokat. A Románia Külügyminisztériuma által összeállított Fehér Könyvben7 2 1988-ra 1 753 ezer magyart és székelyt kalkuláltak - természetesen az 1977-es adatokból kiindulva.7 3 A nagy érdeklődéssel várt 1992. január 7-14.-i népszámlálás bevezetőjeként Iliescu elnök két ízben is kinyilvánította, mennyi magyar él szerinte Romániában: először másfél milliót majd 1 millió 700 ezret feltételezett. (Szerinte Erdélyben 1 200 000, Bukarestben pedig 300 000 magyar él...) A népszámlálás folyamán a román statisztikai szolgálat munkatársai — hagyományaikhoz híven — mindent elkövettek Iliescu kijelentésének igazolására. A jól bevált módon felvettek egészen sajátos nemzetiségi kategóriákat (a magyar mellett a székelyt és a csángót), s ezeket külön kóddal látták el, míg a románság számos kategóriája (román, vlach, isztoromán stb.) egy kódszámot kapott. Valójában azonban a megnevezés nem is igazán lényeges, hiszen a magyarság — vezetőinek felhívására — valószínűleg a magyar kategóriát diktálta be. A furcsaságok a kódszámok beírásánál történtek: az első írásos utasításokban még megtiltották, hogy az anyanyelvre és nemzetiségre (és csak arra !) vonatkozó kódszámokat a számlálóbiztosok beírják. Az RMDSz tiltakozására elvben módosítottak, mert a népszámlálási központokkal közölték, hogy a számlálóbiztosok beírhatják a kódszámot is, ha a megszámlált ragaszkodik hozzá. Érdekes módon azonban úgy alakult, hogy erről a számlálóbiztosokat már nem sikerült kiértesíteni... (Számtalan esetet közöltek az erdélyi magyar lapok, amikor egyszerűen megtagadták a román számlálóbiztosok a magyar anyanyelv, nemzetiség vagy a kódszám beírását, illetve csak ceruzával írták be azokat. Az előírás ellenére gyakran nem volt tollúk! A szórványmagyarság területein és Moldvában a fenyegetőzés is a népszámlálás „eljárásához" tartozott.)74 A romániai magyarok demográfiájával foglalkozó szakembereink körében számos vita folyt, mi várható: az eredmények közlésekor hány magyart fognak kimutatni? A népszámlálás körülményeinek ismeretében a pesszimistábbak azt jósolták: a magyarok számát bizonyosan a lélektani 2 millió alá fogják szorítani, abban azonban
