Századok – 1992
Közlemények - Standeisky Éva: Antiszemita megmozdulások Magyarországon a koalíciós időszakban II/284
antiszemita megmozdulások a koalíciós időszakban 303 A valóság fényeinek durva meghamisításában a párt első embere, a párton belül rendkívül nagy tekintélynek és népszerűségnek örvendő Rákosi Mátyás járt az élen, akit közvetlen munkatársai természetesen ebben is szorgosan követtek. Rákosi Mátyás 1946 augusztusában az MKP Központi Vezetőségének ülésén a miskolci eseményekre reagálva összekapcsolta az ózdi antiszemita tömegmegmozdulást, a szentesi rendőrgyilkosságot (a kommunisták brutálisan meggyilkolták kórházi ágyán a korábbi bűncselekményeikről s egyikük 1945 előtti rendőrspicliségéről tudó Lakos Józsefet),35 a békéscsabai bűntényt (kommunisták az éj leple alatt kioltották két kisgazda vezető életét). Ezek közül kettőnek volt antiszemita vonatkozása: az Ózdon és Miskolcon történteknek. Rákosi szerint a négy eseményt az kötötte össze, hogy valamennyi „fasiszta provokáció" volt. Valójában mind a négy esetben a kommunisták súlyos felelőssége állapítható meg. Ennek beismerése helyett Rákosi Mátyás másokra, a „fasisztákra, reakciósokra" hárította a felelősséget. Az absztrakt „fasiszta provokátorokat" aztán behelyettesítette tényleges ellenfeleivel: többnyire a kisgazdákkal, olykor szociáldemokratákkal. S ha kiagyalt koncepció szükségessé tette, egy-két kommunistát is kinevezett bűnösnek. Rákosi Mátyás beszédében nem említette Kunmadarast Feltehetően azért, mert a kunmadarasi pogromot a kommunistáknak sikerült a Kisgazdapárthoz kapcsolniuk. Kunmadaras így számukra politikai siker volt, míg a Rákosi által felsorolt események félsikert vagy kudarcot jelentettek. „A jövőben vértezve kell lennünk... a provokátorokkal szemben — jelentette ki az ülésen Rákosi —, és sokkal kíméletlenebbül kell fellépni mindazokkal szemben, akik fasiszta ideológiát próbálnak becsempészni a Kommunista Pártba. Ide tartozik elsősorban az antiszemitizmus. Bennünket most minden oldalról azzal a váddal illetnek, hogy tulajdonképpen mi engedtük nagyra nőni az antiszemitizmust, és íme ennek az eredménye az, ami Miskolcon történt és kétségkívül ebben a vádban van valami. Mi ezen a téren nem voltunk elég aktívak, mert hagytuk magunkat befolyásolni attól a körülménytől, hogy pártunkat a fasiszták általában „zsidó pártnak" tekintették, ilyennek hirdették és azt hittük, hogy ez a körülmény magába véve már kivéd minden olyan gyanút, hogy a Kommunista Párt valóban antiszemita párt volna. .. Nekünk most ebből tanulni kell, sokkal komolyabban kellene venni a fasiszta beszivárgás kérdését a pártban és a provokáció kérdését is a pártba... Természetesen ez a presztízsveszteség... a szanálást nem fogja megbénítani... A szanálás változatlanul az a lánc, amihez minden erővel ragaszkodnunk kell, és amit nem fogunk addig elereszteni, amíg biztosan bele nem illesztjük a következő láncszembe... Mi a miskolci esetből természetesen gyorsan levontuk a következtetéseket. Az egyik az, hogy feltétlenül... el kell távolítani azokat az elvtársakat, akik ott nem álltak a feladatuk magaslatán, és helyettük komoly vezető elvtársakat kell odaküldeni...3 6 A mi pártunk már látott egy és más vihart. Természetesen ezt is meg fogja úszni."3 7 Oszip István, a megye kommunista főispánja felháborodottan és idegesen reagált Rákosi beszédére. „Azt kérem, hogy ne tegyék ki az újságba — mondotta többek között —, kiket tartóztat le a gazdasági rendőrség, mert nagyrészük zsidó. Rákosi elvtárs azt mondotta nekem, hogy a kereskedők nem bírnak téged, akiket én sem bírok, nem a fajtájuk miatt, hanem mert spekulálnak és nem dolgoznak... A munkásság nem hisz
