Századok – 1992

Közlemények - Standeisky Éva: Antiszemita megmozdulások Magyarországon a koalíciós időszakban II/284

300 standéi sky éva Az ekkor még zömében nem kommunistákból álló bírói és ügyészi apparátus a jogra és törvényességre hivatkozva akadályokat gördített Domokos elképzeléseinek megvalósítása elé. A legfőbb államügyész rendszeresen tájékoztatta pártja vezetőségét a népbírósághoz került per állásáról. Jelentkezéseit az MKP központi titkárságának, személy szerint Farkas Mihálynak küldte. Domokos József a felbúj tók ellen a demokrácia védelméről szóló törvény alapján kívánt vádat emelni. Szerinte a pogrom szervezői a demokratikus államrend megdöntésére irányuló bűncselekményben vétkesek. „A törvény szerint — fejtegeti Farkas Mihályhoz írott jelentésében — tettes és felbújtó egyaránt halállal büntetendő, de a bíróságnak módja van a felbújtót a tettesnél is súlyosabban büntetni."3

1 A demokrácia védelméről szóló törvényt hosszas vita után 1946 elején fogadta el a parlament. A törvény alkalmazása során nem lehetett kizárni a szubjektív politikai szempontok esetleges felülkerekedését. A döntő ugyanis az volt, hogy bírósági eljárás esetén ki s milyen érveléssel állította össze a vádiratot. Ennek jelentőségével Domokos József is tisztában volt. „A demokrácia védelméről szóló törvénnyel kapcsolatosan — írja ugyancsak Farkas Mihálynak — körrendelet ment az ország összes népügyészségéhez, hogy minden ilyen ügyben a vádirat-tervezetet a minisztériumnak felülvizsgálat céljából fel kell küldeni. A népügyészség tehát még a legjelentéktelenebb ilyen ügyben sem nyújthat be vádiratot a bírósághoz, mielőtt azt a minisztérium népbírósági ügyosztálya át nem nézte. Pfeiffer ezt figyelmen kívül hagyta, hogy kunmadarasi párttitkárjukat megmenthesse." (Az említett ügyosztály kommunista irányítás alatt állt...) Pfeiffer többször is megzavarta Domokos akcióját. A kunmadarasi ügyet rendkívül nagy hazai és nemzetközi érdeklődés kísérte. A pert a miniszter távollétében Pfeiffer Zoltán politikai államtitkár készítette elő. ő tájékoztatta a Szövetséges Ellenőrző Bizottság szovjet képviselőjét az eljárás megindításáról. Az ügyészt is 6 jelölte ki, a népbírósági ügyosztálynak pedig nem küldetett példányt. Domokosnak mégis sikerült még a népbírósági tárgyalás előtt a vádirathoz hozzájutnia. Felháborodottan konstatálta, hogy az 59 vádlott közül csak az antiszemita kijelentéseket tevő Szlovákiából áttelepült Tóth Zsigmondot vádolták felbújtással: Takács Gergelyt, az FKGP helyi titkárát, valamint Nagy János tanítót csak izgatással. Hét „mezítlábasnak" és három próbarendőrnek 10-15 év fegyházbüntetést javasoltak szándékos emberölés miatt, a többiekre 2-10 év szabadságvesztés kiszabását kérték. Domokos azt javasolta, hogy Tóth Zsigmond ellen a gyilkosságra való felbújtás mellett a demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom kezdeményezése miatt is vádat kell emelni. Ez utóbbi nemigen bizonyítható, ha csupán egy személyt vádolnak. Tehát az FKGP helyi titkárát is e vádpont alapján kéne halálra ítélni. „Nagy János ellen ebben az ügyben az eljárást meg kellene szüntetni." Vajon miért emelte ki Domokos éppen a volt levente-oktatót a három „felbújtó" közül? Csupán feltételezéseink vannak. Nagy János felesége révén, aki az MNDSZ funkcionáriusa volt, kapcsolatba állhatott a kommunista párttal, míg a másik kettő közvetlenül, illetve közvetve a Kisgazdapárthoz kötődött. Domokos az MKP-nak írott következő jelentésében is igazságügyminiszterre panaszkodik, aki újabb külföldi útja előtt „helytelen intézkedést" tett, s ezzel meg-