Századok – 1992

Tanulmányok - Gál Éva: Az óbudai uradalom zsidósága a 18. században I/3

26 GÁL ÉVA miatt ezek a számadatok esetleg nem tükrözték tökéletesen a valóságos helyzetet, a különbség akkor is óriási lehetett a két község zsidóságának anyagi helyzete és az ennek alapjául szolgáló gazdasági — főként kereskedelmi — tevékenységének volumene között. Az óbudai zsidó község azonban nemcsak az uradalmon belül vált ki ilyen mértékben, hanem Pest vármegyében, sőt az egész országban is. A Pest megyében élő zsidó családoknak, pontosabban a nős férfiaknak már az 1727-es országos összeírás szerint is kétharmada az óbudai uradalom két mezővárosában lakott (68 házas férfi közül 45). Az 1737-es országos összeírás szerint a Pest megye 11 helységében név szerint összeírt zsidó családfők 71%-a lakott az óbudai uradalomban, ezen belül csaknem fele (47,3%-a) Óbudán. Az 1746-os különlegesen pontatlan zsidóösszeírás szerint Pest megyén belül csökkent az óbudai uradalom zsidóinak aránya. Ekkor, mint láttuk, Óbudán mindössze 40, Zsámbékon 15, három faluban pedig l-l zsidó családfőt neveztek meg. A pilisi járás további három helységében (Tétény, Tinnye, Vörösvár) összesen 11 zsidó családfőt írtak össze. Ugyanekkor Pest megye váci járásában 46 családfőt, a kecskeméti járásban 16-ot, a solti járásban 4-et,az egész megében tehát összesen 135 zsidó családfőt vettek számba. Eszerint ekkor az óbudai uradalomra a megyében élő zsidóknak kereken 43%-a jutott, s Óbuda után a második legnagyobb zsidó tömörülés Aszódon — Podmaniczky János birtokszékhelyén — alakult ki (az összeírás szerint ekkor 21 zsidó család élt itt.) Ha az 1746-os összeírás adatai pontatlanok voltak is, a tendenciát mindenesetre megmutatták: a 18. század derekától kezdve a Zichyek mellett más Pest megyei birtokosok is nagyobb számban engedtek letelepedni mezővárosaikban, falvaikban zsidó lakosokat. Az 1767-es országos zsidóösszeírás idején Pest megyének már 43 településén találtak zsidókat ( ebből 30 olyan falu volt, ahol általában csak egy, s néha további egy-két zsidó család élt, ezzel szemben 13 településen — Óbudán, Zsámbékon, Aszódon, Albertirsán, Nagytétényben, Pilisvörösvárott, Pécelen stb. — már nagyobb számban éltek zsidók). Az ekkor Pest megyében név szerint összeírt 374 zsidó családfő közül 145 azaz 38,5% lakott az óbudai uradalom területén,s egymagában Óbudán csaknem 30%. De valószínűleg reálisabbak az 1770-es összeírásban foglalt adatok. Ekkor Pest megye 4 járásában összesen 452 zsidó családfőt írtak össze név szerint, s ebből 208-at azaz 46%-ot Óbudán, további 58-at az uradalom többi részén, vagyis Pest megye zsidóságának csaknem 60%-a lakott ekkor az uradalomban. Ugyanekkor a Pest megyei zsidóknál összeírt jövedelem 71%-a jutott az óbudai uradalom zsidóira (s egyedül az óbudai zsidókra több mint 69%). Az 1784/85-ös népszámlálás lélekszámadatai szerint ekkor Pest megyében összesen 4414 zsidó személy élt. Közülök 1838 személyt, vagyis kereken 44%-ot az óbudai uradalomban vettek számba. A népszámlálás szerint a Pest megyei zsidóknak több mint 37%-a élt Óbudán. Országos összehasonlításban az óbudai hitközség az 1737-es adatok szerint még legfeljebb a 9.-10. helyen lehetett a nyugatmagyarországi — régebbi hagyományokkal bíró — zsidó tömörülések mögött. Az Óbudán élő zsidó családok száma ekkor még messze elmaradt a rohonci, pozsonyváraljai, kismartoni, lakompaki, nagymartom, vágújhelyi zsidók számától, de megelőzte Óbudát e tekintetben Köpcsény, Oroszvár és Németkeresztúr is. Megjegyzendő, hogy ezek a helységek egytől egyig