Századok – 1992
Közlemények - Csöppus István: Komáromi norma – egy szociálpolitikai kísérlet II/259
280 csóppüs istván 37 E nézet cáfolatára nézve ld. Scherrer Péter Pál : ijn. 29. A szerző ismertette, hogy 1932-1935 között Európa egyes államaiban, ahol hiányzott a nagybirtok, hogyan alakult az 1000 lakosra számított születések száma. Eszerint pl. Finnországban a születések száma 6,5-ről 0-ra, Lettországban 5,8-ról 3,4-re, Észtországban 2,8-ról 0,9-re esett vissza. 38 Kiss Géza: Ormányság. Budapest 1937. 375. - Főként a Dunántúlon dívott az egyke rendszer. A harmincas évek első felében a községeknek 1/5 része volt egyke. Egyes dunántúli vármegyékben az egykés helységek alakulását az alábbi adatok mutatják Erdei Ferenc: i.m. 169. - Az egykézést egyes kutatók vallási alapra vezették vissza. A 20-as évek elején elteijedt vélemény volt, hogy az egyke főleg protestáns, elsősorban kálvinista betegség, katolikus falvakban kevésbé volt jelentős. A problémára nézve bővebben ld. Pezenhoffer Antal: A demográfiai viszonyok befolyása a népszaporodásra. Budapest 1922, Erdei Ferenc: Magyar falu. Budapest é.n. 153., Uó..: Futóhomok. Budapest é.n. 223-241. E nézetet cáfolta Schneller Károly: Születési arány és vallásfelekezet Pécs 1923., Uó.: A magyarországi protestáns népesség demológiai sajátosságai. Miskolc 1930. 39 OL. Minisztertanácsi jegyzőkönyvek K-27. 1934. december 5. ülés. 40 Elek Péter-Gunda Béla-Kovács István: Elsüllyedt falu a dunántúlon. Kemse község élete. Budapest 1936.41. A község szociális életét a korábbi évekre visszamenőleg vizsgálva a szerzők megállapították, hogy „a gyermekek megszülettek és azokat egyszerűen megfojtották. Az anyakönyvban lapozgatva sok fulladás okozta gyermekhalált találtunk. A nagydunyhát rátették a csecsemőre és alatta megfulladt". 41 Szabó Zoltán: Cifra nyomorúság. Budapest én. 73. 42 Szabó Zoltán: i.m. 71. - Erdei Ferenc: Magyar falu. Budapest é.n. 90-91. lapon írta a palócok földjéről, Dejtár községről, amely kitört a proletársorból: „...a férfiai megyehíres csempészek és tolvajok lettek, lányai és asszonyai pedig nagyhíres ,rossz' nők. Ha ezt nem tették volna, akkor ők is csak úgy élhetnének, mint a többi palócfalvak, tehát a falu nagy része mehetne sommás munkára, fgy pedig a megyében a falunak legnagyobb a húsfogyasztása és a szappan, kenőcs és egyéb pipere szükséglete". 43 A nyomor hatását mutatja, pl. Fejér vármegye Központi járásában a halotti anyakönyvek tanúsága szerint: az 1 - 7 napos korban elhalt csecsemők 25%-a, a 7 -30 napos korban elhalt csecsemők 33,3%-a, a 80 naptól egy éves korig elhalt csecsemők 26,8%-a cselédgyermek volt. Közölte Heller András: i.m. 23. 44 A harmincas években a családi munkabérrendszer kiépítése érdekében Európa számos országában tényleges lépések történtek. Az elméleti szociálpolitikai irodalom kétféle munkabértípust különböztetett meg:l/ egyenlő munka után egyenlő bér, 2/ a munkás szükségleteihez igazodó családi munkabér. Amíg az első bértípusnál kizárólag a teljesített munka alapján kapta a munkavállaló a bérét, addig a másik típusnál a kifizetett bér a munkás családi körülményeihez, a családban eltartott gyermekek számához igazodott A gyakorlatban azonban ilyen megkülönböztetett bérezési forma azt eredményezte, hogy a munkaadó családos embereket nem alkalmazott, sőt nőtlen munkás szembe került a családossal. A probléma áthidalása érdekében kezdetben magán kezdeményezésre, később már törvényhozás útján létrehozták és megszervezték a családi bérkiegyenlító pénztárakat azzal a céllal, hogy a családi pótlék fizetéséből előálló terheket a munkaadók maguk között megosszák. A munkaadó az évi kifizetésre kerülő bérek meghatározott százalékát a családi bérkiegyenlítő pénztárba fizette be, amely összeget a munkavállalók között, a gyermekek számának arányában szét osztották. Ilyen bérkiegyenlító pénztárak létrehozására a francia törvényhozás az iparra és a mezőgazdaságra érvényes hatállyal 1932-ben, a belga 1930-ban, az olasz 1934-ben, Észtország 1935-ben hozott törvényt. Szeibert János: Családi munkabér a mezőgazdaságban. Katolikus Szemle 1938. 7. szám. 389. - A magyar falu szellemi és szociális felemelése érdekében igen sokat tett a katolikus Agrárifjúság Legényegyletek Országos Testülete (KALOT). E mozgalomra nézve Gergely Jenő: a KALOT indulása és az Imrédy kormány. Vigília 1983. 6. szám 415-426., Meggyesi Sándor. Az út vége. Vigilia 1983. 6. szám 427-429., Nagy Kázmér. Kinek kellett a KALOT? Vigilia 1983. 6. szám 430-435. Varga László: Keresztény felelősség I—II. kötet. Budapest 1943 I. kötet 39-42. (7<í..:Szociális reform és hivatásrendiség. Budapest 1941 93-96. - Fel kell hívni a figyelmet arra a roppant mennyiségű könyv és folyóirat, valamint publicisztikai munkára, amelyek a második világháború kirobbanása előtt a nemzeti fenyegetettség érzésével, a szellemi honvédelem kérdésével, a lakosság szociális állapotának megváltoztatására irányuló törekvésekkel foglalkozott Bővebben Juhász Gyula: Uralkodó eszmék Magyarországon 1939-1944. Budapest 1983. különösen 67-83. 45 OLFM. 1939 62-74.056. A javaslat az Actio Catholica és Komárom Esztergom k.e.e. (közigazgatásilag egyelőre egyesített) vármegye Gazdasági Egyesületének 1937. április 1., a megyei gazdasági felügyelőség április 6-i, a gesztesi járás mezőgazdasági bizottságának április 27-i ülésén elhangzott szakvélemények figyelembevétele alapján született meg. -Itt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a harmincas évek második felében, már különböző helyi intézmények részéről kezdeményezett falusi szegénygondozó szervezetek alakultak. Ilyen volt pl. páter Oslay Oswald egri ferencesrendi házfőnök által létrehozott és a
