Századok – 1992

Közlemények - Szabó A. Ferenc: Népesedés; telepítés a századfordulón. Beksics Gusztáv nézetei II/227

népesedés és telepítés a századfordulón 243 gesnek tartották az áttelepítés programját. Hiába próbálta azt megnyerővé tenni számukra, vagy akár a szocializmus erőivel fenyegetni meg őket." - írta helytállóan tanulmányában L. Nagy Zsuzsa.4

0 „A magyar politika új alapjai..." záró gondolatai a következőkben foglalhatók össze: a székely népfelesleget Erdélyben kell elhelyezni, új középosztályt kell teremteni, az igazi konzervatív érdek záloga nem a lekötött birtok, hanem maga az állam. Ez utóbbi megjegyzésével az agrárkonzervativizmus érzékeny pontjára tapintott rá, hiszen erős idegenkedés volt tapasztalható körükben az államilag szervezett társadalmi -politikai akcióktól. Tálán azért is, mert úgy vélték, ha egyelőre megfelelő befolyással is bírnak az állami politikára, eljöhet az az idő, amikor kicsúszik irányításuk alól, és akkor felhasználható lesz az ő pozícióik gyengítésére is. Beksics Gusztáv könyvének megjelenése is hozzájárult ahhoz, hogy az agráriusok figyelmét jóidéig a paraszti kisbirtok sorsa kötötte le. Az ún. dzsentri-problémák egyelőre háttérbe maradtak. Az első Darányi-féle telepítési ankéton azonban már nagy figyelmet szentelnek a dzsentri eredetű kis- és középbirtok megerősítésének, majd 1906-ban, amikor újra előtérbe kerül a telepítési kérdés, egyenesen azzal vádolják Darányit, hogy elhanyagolja az úri középosztály problémáját.4

1 Beksics könyvének utolsó lapjain feltűnt a magyar imperializmus gondolata is. A magyar etnikum jövőbeli gyarapodására vonatkozó számításai alapján megállapította, hogy 4 évtized múltán a magyar faj az országban 63%-ot tesz majd ki, a szorosan vett Magyarországon pedig 72%-ot. Ez már olyan arány lesz, ami nem teszi lehetővé a nemzetiségek elszakadását. Az Osztrák-Magyar Monarchia politikai viszonyaiban a századfordulót megelőző fél évtizedben jelentős politikai eltolódások mentek végbe. A fényes külsőségek között ünnepelt ezeréves évforduló után megélénkült a magyar nacionalizmus, a függetlenségi eszmekör. Újabb és újabb kérdőjeleket tesznek Magyarországon a dualizmus közjogi viszonyai mellé. Bár Beksics a Szabadelvű Párt tagja és meggyőződéses liberális, mégsem tudja kivonni magát a terjedő felfogás alól. Politikai érzékenysége azonban a politikai mező más területein végbemenő folyamatokra is ráirányítja figyelmét. Az agrárszocialista mozgalmak egyre viharosabbak, nő az elégedetlenség az ország lakosságának tetemes részét kitevő agrárproletariátus és szegényparasztság körében. Eleinte úgy véli, hogy ezek a mozgalmak közvetlenül a 48-as jobbágyfelszabadításból táplálkoznak és a függetlenségi mozgalom egyik sajátos területét képezik. A mozgalom egyre világosabb szocialista jellege lassan ráébreszti, hogy valami másról van szó. A tömeges kivándorlás pedig arra mutat, hogy a helyzet igen súlyos, az idő egyre fogy, cselekedni kell. A maga részéről cselekszik is. Alig egy év múltán újabb könyvvel lép a nyilvánosság elé. Bizakodással tölti el, hogy javaslatai iránt mutatkozik bizonyos érdeklődés. A parlament költségvetési vitáján mellette és ellene is felszólalnak. írásai érveket adtak azok kezébe, akik hozzá hasonlóan érezték a növekvő feszültségek politikai súlyát. Különösen a hitbizományok kérdésének feszegetése váltott ki polémiát. Az újra és újra felszínre kerülő telepítési akció hívei támogatásukról biztosították. Darányi Ignác bejelentette, hogy többé nem javasolja síkvidékeken hitbizományok létesítését, a jövőben létesítendőket az erdős vidékekre kell vinni. Az agrárkonzervatív irányzat vezéralakja, gróf Károlyi Sándor is engedni látszott merev álláspontjából, és elhatárolta magát a szélsőségesen konzer-